Füvessy Anikó: Józsa Gyuri, a tiszafüredi nábob (Tiszafüredi Füzetek 6. Tiszafüred, 2004)

használt ládát. A második kocsira felültette a feleségit, a harmadikon pedig maga utazott kényelmesen. Feljárta a pásztorait, hogy ekkor és ekkor, arra a bizonyos birtokra, amelyre el van szegődve, indítsák útba a jószágait. Amikor megérkezett a birtokra, az uraság zúgolódott, hogy három igát küldetett és semmi poggyászt nem vittek jóformán. Józsa Gyuri azt felelte, hogy már mink kényelemhez vagyunk szokva a feleségemmel, ezért kellett külön kocsi. Az uraság ekkor vette észr, hogy nagy porfelhő közeledik a birtoka felé. Azt kérdezte Józsa Gyuritól, milyen porfelhő az? O meg azt felelte, hogy hajtják azt a pár darab jószágomat. Az uraság ekkor gondolta, hogy Józsa Gyurival van dolga." Józsa Gyuri sírja az Örvényi úti régi temetőben ma is látható. Sírköve ledőlt, sírját senki sem gondozza. Haláláról több ellentmondásos adat maradt fenn. A református halotti anyakönyvben a halál okaként torokgyík szerepel.

36 Milesz Béla a földesúr halála után ötven évvel a következőkről tudósít: mikor menyasszonya kikosarazta és Spengel Zsuzsanna öngyilkos lett „... legnagyobb fokú izgatottságában lement fürödni a Holt-Tiszára, meghűtötte magát. Kegyetlen fogfájás kínozta, enyhületet keresni Pestre, majd Bécsbe ment, ahol szerencsétlen fogmütét következtében meghalt. 37 Holtan hozták haza Tiszafüredre 1847-ben 54 évesen." Egy távoli rokona szerint a Hatvan-Debrecen közti vasútvonal ügyében fáradozott, „és egyik pesti útja alkalmával szerzett halálos betegséget. Megfázott, valószínűleg tüdőbajt kapott, melybe egy év múlva bele is halt." A népi adatok más színezetben tüntetik fel halálát. „Józsa Gyuri gutaütést kapott, mikor megtudta, hogy a szegényeknek a földet osztják." „Józsa Gyuri öreg vót, mikor a 48-as háború. Kossuthék megbuktak. Az 50-es években megszűnt a jobbágyság, megszűnt a hatalma, állítólag a guta ütötte meg, így mondták nékem. Hirtelen halt meg." A kastélyát nem is fejezte be. „mert meghalt torokgyíkba. Jászberénybe 36 Református (vegyes) anyakönyv, III. 142. 37 KPMA 73-69.