Füvessy Anikó: Józsa Gyuri, a tiszafüredi nábob (Tiszafüredi Füzetek 6. Tiszafüred, 2004)

alattuk."' Hajnal István kéziratában is tizenkét éve nem kapta már meg a kondás a szűröket. „Jött a vásár, ki ment a kondás látja otvan az uraság na megáj ha nem szégyeled magad vagy emberi lélek van benned vagy megszánsz vagy agyon lősz mert őtőlle kitelt az is. Elkezdi a kondás kesrvesen énekelni, szentmihály nap után felülről fúj a szél hideg az Józsa Gyuri kondásának nincsen szűre fázik az,... meghallotta az uraság... vett neki tizenkét szűrt, majd meg szakadt alatta a szegény kondás mert mind a nyakába rakta a szűrszabó."

34 Juhászáról is ismert, hogy tizenkét évig nem kapta meg a szűröket, melyet az alábbi dal énekléséért vett meg a földesúr: „Ázik-fázik Józsa Gyuri juhásza, Mert nincs annak se szűre, se subája." Ugyancsak juhásszal mondta el az ismert történetet egy idős férfi, de ebben az esetben egy új befejező formula is szerepelt. „Mikor odaértek a vásárba, bementek a sátorba. Jó mán a juhásznak, amennyi csak a vállára tér, annyit kapott. Ekkor megint hozzákezdett énekelni: „Van már szűröm tizenhárom, Fújhat a szél akármerről, Nem fázik meg már a hátam." A befejező formula más variánsban Kunmadarason is ismert, ahol egy csikós sokallta meg „a hosszú várakozási időt, és elhatározta, hogy valahogy megszerzi a szűrt. Kiment a füredi vásárra és elkezdte énekelni dalát, ez arról szólt, hogy... tizenkét évig ígérgeti a földesúr a szűröket... Meghallotta az úr a róla költött nótát és azon nyomban megvette mind a tizenkét szűrt. Utána ezt énekelte a csikós: Szent Mihály nap után akármerről fúj a szél, hideg az, Józsa Gyuri csikósának van már szűre, nem fázik az." Nagyivánon mindenütt kondással ismerik ezt a történetet, de a szűröket nem tizenkét, hanem kilenc évig nem kapja meg a pásztor. Az a kondás 33 KPMA 1-69. 34 KPMA 316-74. 37-38.