Füvessy Anikó: Józsa Gyuri, a tiszafüredi nábob (Tiszafüredi Füzetek 6. Tiszafüred, 2004)

hallotta 1907-ben, és az 1947-ben lejegyzett anekdotának egy részletét így mondta el 1970-ben: „... lehámoztatta térdig a ló lábát. Mennyetek mán ki, a lovatok strimflit húzott! Mennek ki. A fene egyen meg, Gyurka! Neked is így kellene a strimflit lehúzni a lábadrúl!" Egy másik variáns szerint ez az eset nem is Tiszafüreden történt,hanem az egri megyegyűlésen, ahol Keglevich gróf újságolta a többieknek, hogy harisnyában járnak Józsa Gyuri lovai. „Erre ö odaszólt a barátainak, nézzétek csak, a ti lovatok neveti az enyémet. Mikor odanéztek, látták, amint saját lovaiknak a szájáról le van vágva a hús." A barátaival elkövetett durvább-szelídebb vicceknek se szeri, se száma. A vendégül látott vadásztársaság bográcsban főzött étele az ügyesen aláhelyezett puskapor hatására a levegőbe repült. Egy másik vendégség alkalmával „mielőtt megjöttek volna a vendégek, az egyik szolgának megparancsolta, hogy mikor vendégei az asztalhoz ülnek, húzza ki az asztalok lábát." Számtalan, vendégeivel elkövetett tréfát olvashatunk György Lajos írásában is.

28 Megcsinálta azt is, hogy „a vendégek körül gyújtotta fel a szalmát. Valami nagy majálist csinált az Erzsébet téren. Osztán körülrakták vontatókkal, olyan kisebbszerü boglyákkal, osztán mikor a cigány javában muzsikált, táncoltak a népek, akkor hirtelen lángra lobbant. Megvirradt! Nem tudták, merre szaladjanak, közvetlen körül égett." Másik változatban: „Egy alkalommal vendégeket hívott. Azt mondta nekik, hogy mivel gyönyörű nyári este volt, a határban tartsák meg a lakomát. Az urak beleegyeztek. Ki is mentek a határba, és egy tisztáson letáboroztak. Józsa Gyuri meg körberakatta a kocsikat, csak egy kis rést hagyott, és a kör közepébe levő helyre teríttetett. Az urak letelepedtek, ki-ki evésnek látott. Józsa Gyuri ezalatt egy cseléddel szalmát hintetett a kocsikra és a kocsik alá, majd meggyújtatta. Csakhamar lángra lobbant minden. Az urak rémülten menekülni próbáltak... Józsa Gyuri meg kívülről szemlélte a tolongást, jót nevetett, hogy az urak lökdösődve menekültek kifelé a kis nyíláson." Szűcs Sándor ezt a történetet a 28 Dr. György L., 1940. 16. és 21.