Orbánné Szegő Ágnes: Tiszafüred és vidéke zsidóságának emlékezete (Tiszafüredi Füzetek 5. Tiszafüred, 2004)

ő is részt vett a dél-vidéki harcokban. Blau Éliás mindössze 19 éves volt, a szabadságharc bukása után büntetésképpen besorozták a közös hadseregbe. Tiszafüred fontos szerepet töltött be az 1849-es eseményekben, innen indult el a honvédsereg a dicsőséges tavaszi hadjáratra. Itt tartózkodásuk jelentősen fellendíthette a helybeli kereskedők, kocsmárosok forgalmát. Ezt bizonyítja a szabadságharc bukása után kötelezően beszolgáltatott pénz nagy mennyisége. Április 15-én és 17-én két sebesült zsidó vallású katona halt meg az itt felállított hadikórházban. Grün József 22 éves volt, Pozsonyban született, Róth Lőrinc egy évvel idősebb és Máramarosból származott. A szabadságharc alatt elért üzleti hasznot és korábbi vagyonukat alaposan megcsapolhatta a rekvirálás, a beszolgáltatás és a Haynau által a szabadságharc leverése után a magyar zsidóságra büntetésül kollektíven kivetett 2.300.000 Ft-os hadisarc, amiből a füredi zsidóknak is ki kellett venni a részüket. A tiszabői hitközség levéltárában 1929-ben még őrizték az 1500 ezüst forint hadisarc befizetéséről kapott nyugtát. Vallási élet az első száz évben A temetkezési egyletet, a Chevra Kadisát 1803-ban alapították. Az első zsinagóga a XIX. század első felében épült a település fő utcáján, a római katolikus templom közelében, klaszszicista stílusban. Az első rabbi, Schőnfeld Mózes, Schönfeld Jakab szikszói rabbi fia, született Szikszón 1791-ben, meghalt Simándon 1867-ban. Harminc éven át Tiszafüreden, 1848-tól Sarkadon, később Simándon működött.