Orbánné Szegő Ágnes: Tiszafüred és vidéke zsidóságának emlékezete (Tiszafüredi Füzetek 5. Tiszafüred, 2004)

1945 tavaszán az elhagyott gyermekekkel kezdett foglalkozni, Hajdúhadházon megszervezte számukra az első magyarországi gyermekvárost. 1957-ben ő kezdeményezte a fóti gyeremekváros megszervezését, végül a soponyai intézmény igazgatását bízták rá. Pedagógiai munkássága során többszintű, a gyermekek életkori sajátosságaihoz igazodó, gyakorlati képzéssel kiegészített iskola terveit dolgozta ki. A második világháború után megmaradt, családjukat vesztett fiatalok többsége is értelmiségi pályára lépett. Több egyetemi, főiskolai oktató; orvos, mérnök, könyvtáros, pedagógus lett belőlük, ma már nyugdíjasként élnek külföldön vagy az ország különböző részein; Dr. Lebovits Imre mérnök, egyetemi docens, nyugdíjba vonulásáig a Budapesti Műszaki Egyetem Könyvtárának főigazgatójaként dolgozott. Családja már 1827-ben Füreden élt. Dr. Lebovits Imre nagyon sokat tett azért, hogy a tiszafüredi zsidóság utolsó emlékhelye, a temető méltó állapotba kerüljön. Vallási élet a XX. században A hitközségi elnökök és a vezetőség mindig a leggazdagabb és legtekintélyesebb zsidók közül került ki. A Chevra Kadisa, a Szentegylet tiszteletbeli elnöke mindig a rabbi volt, főgondnokát, vezetőségét szintén a tekintélyesebb emberek közül évente választották. A hitközség éves költségvetése 1894-ben: 9224 Ft bevétel, amelyből az iskolára 1774 ft-ot költöttek. A rabbi, a metsző és a kántor szolgálati lakásban laktak. A hitközség az iskolán, a templomon, az imaházon, a vallási iskolán kívül rituális fürdőt is fenntartott, aminek a vallási életben nagy jelentősége volt. Szófer Mór Jolán nevű lányát Strasszer Sámuel rabbi vette el, aki már apósa életében is rabbi-helyettesként dolgozott, majd apósa