Orbánné Szegő Ágnes: Tiszafüred és vidéke zsidóságának emlékezete (Tiszafüredi Füzetek 5. Tiszafüred, 2004)

csárda, melyet a múlt században a Schwarcz család bérelt, majd meg is vásárolták. A sok hasonló nevű Schwarcz család közül ezért kapták köznyelvben a patkósi Schwarcz elnevezést. (Tudunk még 'borulás'", 'gatyátlan', 'szappanos', 'siket' 'hólyagos' Schwarcz ragadványnevekröl.) A húszas években patkósi Schwarcz Móric eladta a csárdát, és Tiszafüreden vásárolt egy fogadót, a Balatont, amely a vidékről a vásárokba lovas kocsival bejáró parasztgazdák szálláshelye lett. (Nagy kocsiállásában elfértek a kocsik és a lovak.) Schwarcz Móric egész családjával együtt elpusztult a második világháborúban. A sikeres életutak mellett a századfordulós újságok gyakran tudósítanak üzleti esődről, árverésekről, amelyek után azonban rendszerint sikerült talpra állni. Az érteimisé" A földbirtok vásárláson kívül a társadalmi mobilitás másik útja volt az a tendencia, amely a feltörekvő zsidóságra általában jellemző volt: fiaikat értelmiséginek taníttatják. Epstein Jakab Tiszaszentimréről került Tiszafüredre, az állandó Tisza-híd megépítése előtt a rev átkelést bérelte. Fiai 1883-ban születtek, Géza gyógyszerésznek, Jenő ügyvédnek tanult, halálukig, 1941-ig itt éltek. A szegény családok is igyekeztek gyermekeiket taníttatni. Kohen Jakab szegén) hazalóként 1909-ben került Füredre, itt a hetipiac helyszedője volt. 12 gyermeke született, négy fia a szegénység elől Franciaországba vándorolt ki. Jenő a hatvanas » években előbb Svájcban, majd Romániában volt nagykövet. József a polgári iskola után elvégezte az izraelita tanítóképzőt, majd