Füvessy Anikó: Tiszafüred fazekassága (Tiszafüredi Füzetek 2. Tiszafüred, 2002)

MÁZAS KERÁMIA Tiszafüredet az Alföld egyik legegységesebb és legegyénibb stílusú fazekasközpontjaként tartják számon, mely a hódoltságkori kerámia legszebb hagyományainak folytatója. Virág- és madárdíszes edényei, melyek a közeli Mezőcsát termékeihez igen hasonlóak, a kihaló debreceni és miskolci forma- és díszítményvilágot viszik tovább. A legkorábbi datált füredi mázas kerámiák az 1820as évek végétől maradtak fenn. Butykoskorsók (1828, 1833, 1834, 1837), miskakancsók (1833, 1835, 1840, 1841), kulacs (1835), melyet több datálatlan bokály, butykoskorsó, boros- és miskakancsó. kásás- és csőrögéstál, bögre, kunpohár egészít ki. Alapszínük vörös, fehér, ritkábban zöld, okker vagy barna, melyet általában színtelen ólommáz borít, de előfordul a zöldre égő rézoxidos és elvétve a sárgára égő vasoxidos mázhasználat is. Díszítményük ekkor még általában egyszerűbb hullámvonalakból, pontok és pettyek variációjából 6