Füvessy Anikó: A füredi nyereg (Tiszafüredi Füzetek 1. Tiszafüred, 2002)

felszerelésében a környező település kisiparára, köztük a tiszafüredi nyereggyártásra is építettek. A nyergesek a reguláris hadsereg részéről is sok megrendelést kaptak, mely a fürediek ismertségét országossá tette. A Habsburg uralkodók kisebb-nagyobb szünetekkel 1815-ig szinte állandóan háborúztak. Európa számos országában is a huszárezredeket magyar módra szerelték fel. A felszerelési tárgyak közt már a XVI. században említés történt a huszárnyeregxől, bár ez a nyereg még a Rákócziszabadságharc idején sem volt egységes. A huszárok magyarvagy katonanyergei, török- és németnyerget egyaránt használtak, de említés történt a kocsis-, továbbá a pajzánnyeregről is. A nyereggyártás történetében a fordulópont a XVIII. század elején következett be. amikor a huszárezredek ruházatát és felszerelését szabályozták. Egységes nyeregtípusul a magas kápájú baknyerget írták elő. Ilyen típusú nyerget készíthettek ekkoriban Tiszafüreden is. A hadiipar nyeregre vonatkozó előírásai időnként változtak, így pl. a XIX. század elején elrendelték, hogy a nyergek első és hátsó kapáját patkó alakú erősítővassal kell ellátni. 1832-től a balesetveszélyre hivatkozva a huszárnyerge-ken első kápafejet tilos lett kialakítani. A nyergeseknek, ha a hadseregtől megrendelést akartak kapni, ezekhez az előírásokhoz alkalmazkodni kellett. Az előírások változása 1868-ban nagy csapást mért a