Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

117. TAVASZI MENNYDÖRGÉS ÉS HIDEG IDŐVEL KAPCSOLATOS SZÓLÁS (Pócs Éva)

nem a hátukat dörgölik a falhoz (12., 39., 41.), illetve a ház sarkát jelképesen megemelik, hogy ne fájjon a derekuk (41., 45.); a házsarokhoz nyomják hátukat (39.). A fej falba verése közben fohászt is mondanak (ez egyébként máshol is valószínű): „ Vigye el a Jóisten a fejfájásomat a haragjával együtt" (16.). Nem általában gyümölcsfát, hanem birsalmát ráznak (24.), illetve a birsalmafáról lerázzák a vizet, hogy jó termés legyen (67.). Farázáskor nem lehulló virágból mind gyümölcs lesz (62.). Egy adat sze­rint azért rázzák a gyümölcsfát, hogy ne hulljon le a gyümölcs éretlenül (46.). Néhány — a térképzettektől eltérő jellegű — többletadat: Szent György előtti dörgéskor port szórnak, „hogy kapor legyen belőle" (56.). Ha szent György előtt dörög, nem fő meg a lapos borsó (39.). 2. Hideg idővel kapcsolatos szólás A hideg idővel kapcsolatos szólások eddig a nyelvterület néhány pontjáról voltak ismeretesek, de gyanítható volt az ismertnél jóval nagyobb elterjedésük. Ennek megfelelően elsősorban az elterjedési képet akartuk gazdagítani. Egyes nézetek szerint eredetük bizonyos feltételezett, a hideg időt megsze­mélyesítő (keleti kapcsolatokkal rendelkező?) természetfeletti lényekre vezethető vissza — e feltevés igazolásához is szükség van a pontosabb elterjedési képre. Mondják-e, ha nagyon hideg van: „Sokan vannak odakinn!" — „Hangos az idő!" — „Kint hál az idő!"? Mindhárom szólás megyeszerte elter­jedt. Térképünk táji eltéréseket nem mutat, csak némi intenzitásbeli különbségeket. Kiemelkedik a Ti­szazug, mint hagyományőrzőbb terület, de a hiedelmek szempontjából általában igen hagyomány­őrzőnek bizonyuló két (részben vagy egészen katolikusok lakta) vidék, az északkeleti terület és a Jászság ezúttal nem válik ki a megye átlagából. A szólások helyenként lényegtelen nyelvtani elté­réseket, és az állandó mag mellett változó stiláris többletelemeket tartalmaznak. Ezek illusztrálására idézünk, néhány példát: „Aj de sokan vannak odaki!" (66.); „De hangos az idő!" (28); „Elég hangos az idő!" (41.); „Na, éccaka is kinn hál az idő!" (18.); „Hideg van mostan, kinn hál az idő!" (55.). Ki kell emelnünk egy olyan stiláris kiegészítést, amely tartalmilag is újat tesz az egyik szóláshoz, kapcsolatba hozva azt a szintén a hideg megszemélyesítésének érzett fagyosszentekkel: „Jaj, de sokan vannak odaki a fagyosszentek!" (28.). A szólás értelmezésére való törekvésnek nem leltük nyomát (nem is kér­deztük), egyetlen adat kivételével: „ Odaki sokan vannak, mer nagyon marják az embert, nagyon küdik befele" (62.). A szólás funkciója egyértelmű és egyöntetű: Az mondja a bentlévőknek, aki a hidegről bejön a lakásba. III. Nem térképezett adatok A nem kérdezett, de hasonló tematikájú szólások meglehetősen nagy számban gyűltek össze. Ezek egy része valószínűleg genetikusan rokon az előzőekkel; legalábbis a hideg idő megszemélyesítésének módjában hasonlóak: „Kívül hál az éccaka!" (13.); „Laknak odakinn!" (15., 20.); „Kívül vannak so­kan!" (20.); „Kívül hall az idő!" (20.); „Most kint maradt az idő!" (42.); „Hangos a levegő!" (48). Az eddigiekkel nem rokon, de hasonló tematikájú, funkciójú szólások: „Lényeges az idő. " (39., 42.); „Na­gyon emberes az idő!" (39.); „Fogós az idő!" (10.); „Foga van az időnek!" (12., 34., 50.); „Harap!" (12.); „Harapós az idő!" (16.); „Jólfelgömörödött!" (51.); „Jól rápenderített az öreg!" (45.). Teljesen más jellegű szólások, megszemélyesítés nélkül (azonos funkcióban): „Megfagy a halottak hasáig!" (45.); „Megfagy a hóttak hasáig!" (8.); Megfagyott a hótt ember faszáig!" (50.). Ráértek a cigányok kifényesíteni a csillagot!" (16.). Pócs Éva 153

Next

/
Thumbnails
Contents