Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

96. KORBÁCSOLÁS (Füvessy Anikó)

96. KORBÁCSOLÁS I. A vesszőzéssel történő egészség- és termékenység-varázslás — általában aprószentek napjához (dec. 28.) kapcsolódva — az egész magyar nyelvterületen viszonylag elterjedt szokás, bár céljában és tartalmában vidékenként változhat. Az ősi szokás konzerválódásához egyházi felkarolása is hozzájárult. Kérdésünk a jeles napokon (aprószentek, húsvét hétfő, vízkereszt) szokásos korbácsolásra, vesszőzésre, a szokás elnevezésére és céljára, a vesszözöttek és vesszőzök nemére és életkorára, illetve a vesszőzéskor elhangzó mondókákra vonatkozott. II 1. Hol ismert a jeles napi vesszőzés? A jeles napokon — általában aprószentek napja — egészség és termékenység biztosítása céljából alkalmazott vesszőzés a tiszafüredi járás és a Nagykunság kivételével — mely helyeken csak szórványosan fordul elő — viszonylag széles körben ismert. A megye déli részén a legelterjedtebb, ahol a Tiszazugban az 56. és 62. kutatópont kivételével mindenütt ismerik; a szokás a szomszédos, délnagykun településekre (52., 53., 54., 55.) is átterjedt. A Tiszától nyugatra a Jászságban is tömbszerüen ismert, és csak a 4., 6., illetve 11. kutatópontokon nem jegyezték le a vesszőzést. 2. Ki kit vesszőzött? Térképünk szintén a december 28-i, aprószentek napi vesszőzésre vonatkozik. A vesszőzőket, illetve vesszőzötteket négy jelben összegzi: 1.) a szülő a gyerekeket, 2.) a szülő, szomszédok, rokonok a gyerekeket, 3.) mindenki mindenkit a háznál, 4.) gyerekek, fiatalok gyerekeket vesszőznek. A vesszőzés szokásában a gyermekek szülő, rokonok, szomszédok által történő jelképes elverése dominál, mely a 12. kutatópont kivételével az egész Tiszától nyugatra eső területen egységes. A Tiszántúl déli részén (54., 55., 57., 58., 59.) mindenki mindenkit megvesszőz a háznál. A vesszőzésnek ez a szokása ismert a 12. kutatóponton is, melynek lakossága a Tiszántúlról települt be. Gyerekek, kamaszok csoportos suprihálása, mely a náluk fiatalabb gyerekeket érinti csak a 43. és 63. településeken ismert. III. 1. Mikor vesszőztek, korbácsoltak? Az aprószentek napi vesszőzés mellett (v.ö.: 1 tk.) ritkábban egyéb vesszőzési alkalom is előfordul. A 13. kutatóponton a pásztorok karácsony böjtjén jártak házról házra vesszőzni, és bár először az aprószentekre vonatkozó kérdést tették fel, de a vesszőzés után a jószágok termékenységét célzó jókívánságokat („Adjon az isten egy ólat, száz malacot!") mondtak, melyért sonkát, kalácsot kaptak ajándékba. A 34. településen barkaszentelőkor a legények és a lányok egymást kölcsönösen megvesszőzték, és mondták: „Legyesek ne legyetek!" Az 55. kutatóponton nagyszombaton történt a vesszőzés, de célja és a mondóka is megegyezik az aprószentek napján szokásossal. 2. A vesszőzés célja A vesszőzés célja általában a betegség távoltartása, az egészség biztosítása (38., 42., 47., 52., 53.). A 8., 10., 12., 54., 55., 57., 58. és 61. kutatópontokon a jelképes vesszőzéssel a fekélyeket, himlőt és keléseket szándékoztak elkerülni. 73