Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)
78. LAKODALMI TISZTSÉGVISELŐK (Györgyi Erzsébet)
megnevezésekre. A bor kezelésével külön megbízott személy megléte a lakodalom nagyfokú szervezettségére utal, szükségességét a meghívottak nagy száma indokolhatta. A borkezelő személy közeli kapcsolatban volt a lakodalmat rendező családdal, vagy családtag volt, vagy közeli rokon, szomszéd, rendszerint idősebb, aki megbízható és nem kedveli az italt. O őrizte a bort, kiadta a felszolgálóknak, s a házigazdának erről felelősséggel tartozott. A vőlegényes háznál mindig volt ilyen tisztségviselő, hiszen az éjszakai mulatság lényeges része itt zajlott, a kutatópontok egy részén a menyasszonyos háznál is, de ennek rendszeres gyűjtését nem kértük külön. A megyében legelterjedtebb a 'csapos' megnevezés (67.: csapláros), s néhány helyen, foltot nem alkotva jelentkezik a 'kocsmáros' ill. 'korcsmáros'. A 'borgazda' ('borkulcsár') név a megye keleti részén jelentkezik foltszerűen, de ez az archaikus megnevezés a megye nyugati felének néhány kutatópontján is fellelhető szórványosan. 9. Férfi szakács a lakodalomban Férfiszakács, ún. húsfőző a lakodalomban, Türkévé, 1973 (DMNF: 9118. Szabó László felvétele) A lakodalmi főzés az ország legnagyobb részén asszonymunka, a lakodalmi férfi szakács alföldi jellegzetesség, s a lakodalmi birkapaprikáshoz kapcsolódik, amit szabad ég alatt, bográcsban főznek. Természetesen a szakács feladata az állat leölése és főzésre való előkészítése is. A szakácsnak hívott férfi foglalkozása pásztor (9., 34.), mégpedig juhász (1., 12., 17., 18., 19., 24, 25., 30., 32., 35., 38., 39, 42, 43, 48, 51.), hentes (17, 18.), illetve katona korában szakácskodott (24, 29). Megnevezése: 'szakács': (6, 7, 8, 11, 14, 18, 19, 22, 30, 32, 33, 34, 39, 41, 42, 45, 47, 48, 50, 51, 52, 53, 55, 61, 62, 63, 64.), illetve 'húsfőző' (3, 7, 9, 12, 50, 53.). Gyakran került ki a rokonság, ismerősök köréből erre a feladatra megfelelő ember, de voltak, akik szinte specialistaként foglalkoztak ezzel. Azért hívtak férfi szakácsot, 'mert az jobbízűt főzött', 'asszony a nagy bográcsot nem tudta volna fordítani'. Ennek ellenére egyes kutatópontokon a férfiak csak előkészítették a húst az asszonyoknak a főzéshez (13, 15, 20, 23, 24, 27, 28, 29, 30, 33, 43, 46, 47.). A feldolgozott anyag alapján a férfi főzés terjedni látszik, több esetben olyan helységekben, ahol a századfordulón asszonyok főzték a paprikást, e század folyamán szokásba jött férfi szakácsot hívni. A szórványos előfordulás jele alá vettük azokat a helységeket, ahol csak a tanyákon főz férfi szakács. 10. Hérész A 'hérész' szó ismeretének és értelmezésének rögzítését néhány, az alapgyüjtésben begyült adat alapján kértük. A szó különböző hangalakjai a megye nagy részén megvannak. Hérésznek általában a lakodalom éjjelén a menyasszonyos háztól a vőlegényes házhoz menő csoportot nevezik, ennek létszáma változó, az esetek többségében a menyasszony legközelebbi hozzátartozói és a lakodalom tisztségviselői alkotják, néhány helyen a násznép nagyobb csoportja csatlakozik hozzájuk. Gyakran ott is vacsoráznak már, de fő céljuk a menyasszonytáncon és kontyoláson való részvétel, ez után visszatérnek a menyasszonyos házhoz. A Jászságban külön kis foltot alkot a szó — torzított — 'révész' változata, ami a 'révészfa' (lakodalmi termőág) vitelével kapcsolatos. Egy adat szerint a 'hérész' szó hívatlan vendéget jelent (42.). Néhány helységben a 'kárlátó' szót használják hasonló értelemben, túlnyomóan református lakosságnál. A 'hérész'-t a katolikusok ismerik (12, 18, 58, 60, 62.), ennek megfelelő értelemben 'kárlátó' a reformátusoknál (60.), illetve nem tudjuk, hogy a lakosság mely csoportjánál (59.). 'Hérész' alatt a református lakosság a lakodalmi utóvendégséget érti (17.), 'kárlátó' alatt ugyancsak azt a reformátusok 18
