Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

105. LUCADISZNÓ (Füvessy Anikó)

105. LUCADISZNÓ I. Luca napja (dec. 13.) az év jeles napjai között jelentős helyet foglal el. A cselekmények részben erre a napra, részben ettől a naptól karácsonyig terjedő időszakra vonatkoztak. Luca napjához alakoskodás is kötődik, melynek legelterjedtebb figurája a Lucaasszonyt megelevenítő, főként férfialakoskodók szereplése. Kérdésünk a december 13-i disznóalakoskodásra helyezte a fő súlyt, s számolva a szokás homályosult voltával, a teljes történetek lejegyzése mellett a disznó alakban megjelenő boszorkányt, kísértetet, a táltosok sertés alakban történő viaskodását, továbbá a sertés gyermekijesztgető szerepét is vizsgálta. A kérdés a sertés esetleges korábbi tiszteletére utaló „öreg" jelző elterjedése iránt is érdeklődött. II. 1. Hívják-e a disznót „öreg"-nek? A kérdés ugyan általában vonatkozott a sertés öreg elnevezésére, de az adatok három, jelentésben jól árnyalható csoportba sorolhatók: 1.) anyakoca, 2.) öreg disznó, 3.) általában sertés (kor- és nem szerinti elkülönítés nélkül). Az árnyaltabb jelentéstartalom (anyakoca, öreg disznó) a Tiszától nyugatra eső területet jellemzi, illetve az ezzel szomszédos, de már tiszántúli, Tisza menti településeket. Az előbbi területen vegyesen anyakoca (7., 10., 13., 18., 20., 24., 27., 28., 29., illetve 22., 23., 26.) és öreg disznó (11., 12., 15., 16., 17., 21., 30., illetve 19.) terminológia használatos, bár ugyanennek a területnek északi részén az öreg elnevezés nem ismert (1., 2., 4., 5., 6., 9., 14.). Az általában sertés jelentéstartalommal csak a 8. és 25. kutatóponton ismert. A Tiszántúlon a Tiszától nyugatra eső területtel érintkező települések kivételével főként az általános jelentéstartalmú változat ismert, és csak a 44., 45., 52., 54. kutatópontokon használják öreg sertés jelentésben. III. 1. A sertés „öreg" elnevezésének egyéb árnyalata A 46., 47. és 50. kutatópontokon — bár térképünkön itt is az általános jelentésre vonatkozó jelet alkalmaztuk —, ismert az öreg elnevezés „fiatal, de hízónak befogott sertés " értelemben is. 2. Luca-napi disznó-alakoskodás A Luca-napi disznó-alakoskodás alig ismert | a megyében. A 14. kutatóponton szárított disznóbőrbe öltözött legény kereste fel társaival a fonó- 1 házat, ahol „megnyomkodta a lányokat", akivel I pedig az utcán találkoztak, elverték. A 41. tele- I pülésen „Lucakor két fiatal férfi, bőrbe öltözött, I nagy bot volt náluk, házról-házra jártak kére- I getni. A háziakat, főleg a férfiakat, megszúrkálták bottal, de olykor a lányok szoknyája alá is 1 szúrtak". Másutt (13.) Lucakor „vett a legény cukrot, I elment a lányhoz, és beszórta a küszöbét. Azt 1 mondták rá, hogy a lucadisznó gyütt". Ugyanitt tudtak arról, hogy Luca estéjén járkált a faluban egy disznó, „...várták, hogy jön a lucadisznó". Lucaszék, Tiszafüred, (DMNGY: 2001.13.1. Kozma Károly felvétele) 110