Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

100. SZENT GYÖRGY NAPJA (Pócs Éva)

(42.), de egyébként is előfordul a kilenc féle fíí (15.). A gyógyfíiszedés időpontja lehet meghatározott 6.: - éjfél előtt (6., 38.), éjjel (7.), hajnalban (15.) kell szedni; a legelőről kellett összeszedni, még mielőtt járt volna a tehén (42.). Általában valószínű, a nem említett esetekben is, hogy leginkább éjjel kellett szedni. Előfordult zárnyitó fű szedése is: keserű-füvet (=Jézusvérfüvet — „piros pecsét van a közepén ") szed szent György előtt, és beforrasztja a kezébe, minden zárat ki tud nyitni (39.). III. Nem térképezett adataink legjellemzőbb, legnagyobb számban képviselt csoportjai az állatok első kihajtásával, a pénz tisztulásával és bizonyos e napra vonatkozó tilalmakkal kapcsolatosak, és szórványosan sok egyébbel, ami azt is jelzi, hogy a szent György nap a hiedelmek sok fajtáját vonzotta magához másodlagosan is. Szinte azt mondhatjuk, hogy szent György napon a hiedelmek minden tematikus csoportja, a halálra és szerelemre vonatkozóakat kivéve képviselve van. A marhák szent György napi első kihajtásának szokásával csak a hozzáfuződő hiedelmek és mágikus cselekmények vonatkozásában foglalkozunk. Ezek alapmotívumai: a jószág egészséges fejlődésének biztosítása, és a rontás elhárítása; bár mivel mindenképpen végrehajtott, a mindennapi élet rendjébe beletartozó szokáscselekményről van szó (amelyet sokszor csak a kötött időpont emel ki a mindennapi élet köréből), a kísérő hiedelem-jellegű cselekmények mögött nem mindig találunk tudatos (egészségvarázsló, rontáselhárító) célt: ezek sokszor csak az alkalmi hagyomány által fenntartott üres, szokásszerű kísérőcselekmények. Nem említjük a csak a szent György napi első kihajtás tényét regisztráló adatokat. Az állat füstön át (7., 41.) való kihajtása, szenteltvízzel való beszentelése (42.), nyírfaággal való hajtása (15., 45.). Elvileg e cselekmények sok analógiából ismert értelmezésének, céljának megfelelően egészségvarázslórontáselhárító jellegűek, és általánosan elterjedtek országszerte (egyéb alkalmakkor is). A locsolással (vízzel? — 18) kapcsolatban itt is világosan megmondják: azért végzik, hogy egészséges legyen a jószág; ugyanígy a tojás tehén fejéhez ütésekor: hogy jól tejeljen (7.). A megrontott tehén gyógyításának általánosan elterjedt cselekményei közül is gyakorolnak néhányat ez alkalomból, nyilvánvalóan rontáselhárító céllal: Valaki egy lábravalót megvert sulyokkal az istálló küszöbén és azt borította a tehénre (36.). A tehén a gazdasszony kifordított pendelyén át megy ki, amelyet előzőleg a küszöbön fejszével vertek bal kézzel (42.). A már más vonatkozásban említett kásaszórást egy helyen kihajtáskor is alkalmazták, ráolvasás kíséretében: „Akkor tudjon neki ártani, ha ezt a kását összeszedi" (42.). A jószág hazatalálását biztosító, országszerte ismert módszerekkel is találkozunk: A tehén két szarva közti szőréből ástak a küszöb mellé (39.); a tehenet fejő asszony nagykapuba tett kötényén át ment ki először a tehén (42.). A „mindenre jó" szent György napi kakukkfüvet kihajtáskor is felhasználták: szájfájás, körömfájás megelőzése céljából a kimenő szarvasmarha útjára öntötték (19.). Nem tudjuk, mennyire világos a megyében a zajkeltés igen régi, általánosan elterjedt gonoszűző szerepének tudata — mindenesetre több helyen kolompoltak a ház körül előző este (24., 27., 30., 46.) — az első kihajtassál összefüggésben, az eredeti célt másodlagos magyarázatokkal cserélve fel (a jószág figyelmét hívják fel, hogy jön a kiverés — 46.; hogy hazataláljon a tehén — 24.). Itt említjük meg, hogy a kérdésünkre kapott válaszok szerint szintén szent György napon szokásos pásztorfogadás, ajándékozás, cselédszegődés szokásait nem részletezzük, mivel hiedelem-jellegű motívumokat nem tartalmaznak. A szent György napon tisztuló pénz hiedelme megyeszerte elterjedt, 37 községből van rá adatunk, megfelelően annak az országszerte ismert hitnek, hogy az elásott kincs, pénz szent György (és virágvasárnap, nagypéntek) éjjelén fellángol: lángot vet, tisztul, tisztítja magát. Ezen túlmenően azonban nem sok részletadat gyűlt össze — a hit nem mondható aktívnak, inkább csak szájhagyományozott, alkalom-fenntartotta hagyománynak. A birtokunkban lévő néhány többletadat a következő: Az elásott pénz minden hetedik évben tisztul (39., 37., 61.), kék lánggal (34., 56., 58.), éjfélkor háromszor (34.); neve lidércfény (47.). Lestek, hogy „hol vet lángot a pénz" (37., 40.: a partoldalban; 63.: a keresztúton; 52.: a Vasadban és az Ördögárokban). A fellobbanó láng jelezte pénzt, aranyat, kincset azonnal ki kell ásni (56.), illetve ott kell a pénzt keresni (36.). Ha a hajukba kapnak, fennmarad és ki lehet ásni; ahány szál haj a kezükben marad, annyi pénz marad a föld színén (37., 34., 41. — itt Pénzásó Pista, a környéken táltosnak tartott személy tanácsa volt); ásás közben nem szabad szólni, mert az illető elsüllyed (36.). Néhány — többnyire igen vázlatos — hiedelemtörténetről tudunk, amely a pénz szerencsés vagy szerencsétlen végű kiásásáról vagy egyéb körülményeiről szól: ötven literes cserépfazekakban ezüstöt találtak (1.); valaki a saját kertjében talál láng-jelezte pénzt (36.); valaki bottal 101