Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Tájékoztató /Szabó László/

községen belüli viszonyaira vonatkoztak, s már előreláthatólag is igen kevés kartografikus tanulságot Ígértek. "A nem tipikusan atlasz-szerü kérdések beiktatása megyei szempontból elengedhetetlenek voltak, mert minden egyes felgyújtott kérdőív egyben egy kis községi monográfia továbbfejleszthető vázát is jelenti. A helyi viszonyokat értelmező és megvilágító, a közösség belső szerkezetére vonatkozó kérdések pedig egy ilyen vázlatnak is már szerves részét alkotják. Megyénk lakossága etnikailag talán a legkevertebbek közé tartozik az egész országban. Már eredegileg is több különböző etnikum, telepedett meg e tájon / magyar, besenyő, jász, kun /, s ez a tarkaság csak fokozódott a török idők elmultával, mert főként északmagyarországi és tiszántúli, felsőtiszavidéki magyar népesség telepitette újra az elpusztult községeket. Lényegesnek tartották ezért a kérdőív szer kesztői, hogy e- csoportok származási helyét, etnikai összetételét kutató kérdéseket is szép számmal beiktassanak minden témakörbe / pl. lakodalmi tűzgyújtás,jegyajándék, házoromdisz neve, birkahús feldolgozása, markoláb, a nyelvjárási kérdé sek./ A cigányok és a,falU"együttélését tisztázó kérdések is ezért kerültek a kérdőívbe nagyobb számban. Az ország közepén fekvő, sok területtel érintkező megye esetében természetes módon került előtérbe az inteíetnikus kapcsolatok tisztázására vonatkozó kérdéskör, s ez magyarázza az ilyen jellegű kérdések nagyobb súlyát is /pl. vándoriparosok, kereskedők, vándormunkások, bucsuk, halottlátók/. A kérdések nagy százalékát teszik ki a földmüvelés, állattartás, táplálkozás, szokások, néphit, viselet,- építkezés-település témakörei, amelyeknek javarésze maga nak a megyének a megismerését szolgálja, az előbbi céloktól függetlenül. Az egyes termelési eljárásoknak, táplálkozási körzeteknek,.szokásrendszereknek a térbeli elterjedését, megyei variánsait igyekeztek feltárni. Mivel egy-egy téma ezek közül önmagában is hatalmas lehetett volna, a kérdőív szerkesztői kiragadtak egy-egy olyan motívumot, eszközt, vagy eljárást, amely az egésznek ugyan csak kis része, de ennek jellege már egész sor más, vele összefüggő kulturális jelenséget is meghatároz e kérdéskörön belül / pl, a kenyérsütés témaköréből a kovász, vagy a betlehemes já — tékből az alakok megnevezése./ Ezek a kérdések, noha egy-egy témának csak kisebb részei, mégis több munkafolyamatra kiterjedően meghatározzák, hogy a vizsgált te lepülés az alföldi vagy hegyvidéki gazdálkodás jellegzetességeit hordozza-e magán. Természetesen e témakörökben nem mindenik kérdés ilyen jellegű. Vannak teljesen periférikusnak tűnő, önmagukban zárt kérdések, amelyeknek célja az volt, hogy egy kevéssé kutatott problémát most egy nagyobb területre kiterjedően megvizsgáljon /pl. szamárhizlalás/. Más kérdések meg azért kerülhettek az SZMNA-ba^ mert értékes, de szinte csak véletlenül felbukkanó adatokkal volt eddig jelen a szakirodalomban, ám rendszeres végigkérdezésük egy ilyen nagy területen értékes adatokhoz juttathatta a néprajztudományt /pl. lucadisznó/. Az SZMNA megszerkesztése során ezek a fő elvek, helyi adottságok vezérelték a szerkesztőket. A kérdések természetesen nem problémakörönként kerültek a kérdőívbe, s igy jelen publikációnkba sem, hanem a néprajztudományban kialakult hagyományos tematikus felosztásnak megfelelően. Reméljük ez a tematikai rend kiadványunk hasz - 8 -