Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
4. Emlékek
Nagyon örülök, ha egy volt óvodásommal találkozom az utcán, egy kicsit büszke vagyok arra, hogy talán része voltam életének, s oda adhattam neki valamit magamból. Már „idősebben", felnőttként élek, de még sokszor gyermeknek érezhetem magam. A gyermekekkel való „együttélés" nem feledteti el velem az örömet, a játékot és az őszinteséget. A mai élettapasztalatommal sem tudom az óvónői hivatást más szemmel nézni, mint akkor, pályakezdő koromban: alázat a pályával szemben, lelkesedés az új iránt, türelem, gyermekszeretet, példamutatás a szülőknek és kicsiknek. Szeretném hitvallásomhoz méltóan végezni továbbra is a munkám ebben az óvodában, s innen menni nyugdíjba. „Szeretni és szeretve lenni olyan, mintha kétíelől sütne ránk a nap." Ica óvó néni 4.2. Bihariné Kiss Julianna jelenleg is az óvodában dolgozó óvónő: A kezdetekről ..... 1978-ra az óvónői szakközépiskola mellé megépült a „várva várt" Gyakorló Óvoda! Pályakezdőként [2 éves munkaviszony után] csalogattak át ide. Ma is emlékszem az első beszélgetésre, Tálas László igazgató úrral, aki megmutatta nekünk akkor a község legszebb, legmodernnebb, legjobban felszerelt óvodáját. Nem felejtem el, biztató szavait, s azt, hogy én mennyire izgultam - megfelelek-e az elvárásoknak, képes leszek-e teljesíteni a rám váró feladatokat...? Tálas Lászlóról annyit szeretnék megjegyezni, hogy Ő minden területen csak kiválót, esetleg jót tudott elfogadni, így nem volt alaptalan a félelmem, de a munkám során a tőle kapott dicsérettől „szárnyakat" kaptam. 84
