Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
3. A nyolcvanas évek változásai
A NYOLCVANAS ÉVEK VÁLTOZÁSAI 3. 3.1. Oktató-nevelő munka Az 1971-ben megjelent az ONEP (Óvodai Nevelési Program) Megérlelődött egy új nevelési program igénye, melynek megjelenésére 1971-ben került sor, s ez az alapdokumentum két évtizeden keresztül határozta meg az óvodai nevelés tartalmát. Ebben az időben még erős központi szabályozó rendszer működött, így az ország összes óvodájában a központi program alapján kellet nevelni az óvónőknek a kisgyermekeket. A program legkorszerűbb vonása az volt, hogy a gyermekekhez közelebb álló, természetes, a fölösleges kötöttségektől mentes, tartalmas élet megszervezésére adott útmutatást. A kötetlen foglalkozások (kiscsoportban és a mese-vers mindenütt) bevezetésével nem csökkent az ismeretszerzési lehetőség, sőt éppen azt célozta, hogy a gyermekek az eddigieknél mélyebben sajátítsák el azokat. Kiemelte a játék önkéntességét, a spontán és szervezett megismerés kölcsönhatását, és a komplexitást, abban az értelemben, hogy a gondolkodás fejlesztése minden más tevékenységével összekapcsolódjon. A szakfelügyelet ellenőrizte és számon kérte a munkát. Az állam határozta meg a személyiségfejlesztést: a „Mindenkinek ugyanennyit, ugyanúgy, ugyanazt" elv megvalósítása biztosított volt. A 80-as évek második felében, 1 989-ben megjelenik az 1971. évi dokumentum tovább fejlesztett változata, Az óvodai nevelés programja címmel. Ezt követően emelkedni kezdett az egyéni arculatot, sajátos profilt kialakító óvodák száma. Mindkét régebbi Óvodai Nevelési Program pozitív értékeinek megtartásával és megerősítésével az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja megteremti az országban már kialakult differenciált óvodai nevelés törvényi alapját. 48
