Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
2. A hetvenes évek változásai
Erre szereztünk egy nagy kolompot vettünk a kezünkben fenyőágat, díszeket és hangosan énekelve felmentünk a gyerekekkel a lépcsőn, és bekopogtunk minden terembe. Ettől kezdve nem lehetett komolyan órákat tartani, ez annyira jól sikerült, hogy a következő évben már hívtak bennünket- igaz szervezett időkeretbenszomszédolni. Az új összevont Kossuth Úti Óvoda Intézmény fenntartója és szakmai irányítója a helyi önkormányzat lett. Az intézményvezetői munkakör betöltésére pályázatot írtak ki, elsőként 1989. évben ettől fogva ötévente pályáztam a vezetői munkakörre, négy alkalommal. A megszerzett szakmai tudást a Jász- Nagykun Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet szaktanácsadójaként igyekeztem hasznosítani, 1995-ben a szakértői listára is felkerültem, pályázat útján. A Gyakorló Óvoda feladatok megszűnésével az óvoda valamennyi dolgozója nagy tehertől szabadult meg, ennek komoly haszna lett, amely főként a gyermekkel való nyugodtabb kiegyensúlyozottabb és sokkal bensőségesebb érzelem gazdagabb bánásmódban, csendesebb élet tempóban nyilvánult meg. Vezetőként örömmel vettem a szabad önálló arculatteremtő ötletek megjelenését, a kibontakozó és színesedő pedagógus egyéniségek kibukkanását a kollégáimból. A csoportszobák az óvodai dekorációk, a bútorok elrendezése, a szőnyegek, függönyök megújulása mind jelzés értékű volt arra vonatkozóan, hogy kezdünk másképpen élni, gondolkozni, dolgozni. A felszabaduló energiákkal az óvodás gyerekek felé fordultak kollégáim, színesítették, gazdagították az óvodai életet új formákkal és tartalmakkal, úszásoktatás, művészeti nevelés, egészséges életmód, nyelvtanítás, sportfoglalkozások. Több éven át felvállaltunk olyan feladatokat is, amelyek vitatható értékűek voltak, például a nyelvtanulás, de az útkereséshez, az újítani akaráshoz hozzátartoztak. 44
