Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)

2. A hetvenes évek változásai

Az 1978. augusztus elsején átadott épület és annak berendezése teljesen új, az akkori előírásoknak megfelelő mintaszerű volt, főként a csoportok elkülönültsége, saját öltöző, mosdó, a tornaterem, a központi fűtés, nagy napfényes ablakok, tágas udvar, jelentette számunkra a korszerűség és kényelem élményét.

Az akkori viszonyokra, az óvónő hiányra jellemző módon egy tanévig csoportonként egy óvónő, egy gondozónő, két konyhai dolgozó és egy takarítónő volt a kezdő csapat, és természetesen sok, 122 óvodás kisgyerek négy csoportban, hiszen akkoriban demográfiai csúcsokat éltünk meg. A nagyközség minden részéből körzethatárok nélkül fogadtuk a gyerekeket, és különleges volt, hogy a két és félévesek is bekerülhettek az óvodába, még a demográfiai csúcs idején is, egy új óvoda beindítást százhúsz gyerek összeszedése engedmények megtételét is lehetővé tette.

Ettől kezdve másfél évtizedes felvételi bizottsági háborúk jellemezték az óvodai felvételeket, a körzethatárok betartását, és a létszám határok nyújtását. A gyakorlóóvoda feladatok végzéséhez ragaszkodtunk volna, a kisebb csoport létszámokhoz, sokszor sikertelenül.

Ebben az időben még a sok gyermek elhelyezése jelentette a problémát. A második tanévben állt be az igazi óvónői dolgozói létszám, és tiszteletre méltó hűséggel ebből a csapatból a mai napig dolgoznak az óvodában óvónők:

Kurdics Ilona - Gere Lajosné

Kiss Julianna - Bihariné Kiss Julianna

Rabi Edit - Bártfai Istvánná

Petykó Katalin - Kovács Gáborné

A Gyakorló Óvoda óvónőjének lenni különleges státuszt jelentett, olyan feladatokat, amelyekhez fel kellett nőni mindnyájunknak. Három évre volt szükség ahhoz, hogy átlássuk, és minőségi módon teljesítsük a szakmai elvárásokat, amit a szakközépiskolai képzés jelentett.

A Gyakorló Óvoda nevelőtestülete 18-20 éves pályakezdő óvónőkből állt, így a férjhez menés és gyermekszülés időszakát élték, egy évtizeden át.

40