Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
2. A hetvenes évek változásai
2.3. Lengyel Jánosné („Nagy" Anna óvó néni], aki a II. számú óvoda intézményvezetője volt hosszú éveken keresztül: Emlékei: 1954. július 1-től dolgoztam a tagóvodában. Abban az időben két csoportszoba volt, de a gyereklétszám miatt csak egy csoportban voltak gyermekek, a másik csoportszoba volt a „fektető". Abban az időben az óvoda az akkori fiúiskolához tartozott, s az igazgatót Zádor Bélának hívták. Kb. 1962-ben alakították át először az óvodát. Akkor építették meg a harmadik csoportszobát. Ez társadalmi munkában zajlott, a téglát a Téglagyártól kaptuk, az építkezésben segítségünkre voltak a szülők társadalmi munkájukkal. Ekkor alakították át a konyhát is, hiszen addig beépített „sparherten" főzött a konyhás néni, de a megnövekedett gyermeklétszám szükségessé tette a konyha fejlesztését is. Baliné (így hívták a szakács nénit] jelszava volt: „Mindenbe öntsünk bele egy kis rizst". Kb. 1971-ig az óvónőknek csak középfokú végzettsége volt, s az akkori VB-titkár, Tálas Attila nem is kötelezte az itt dolgozó óvónőket a felsőfokú végzettség megszerzésére. Különböző rendezvényeket szerveztünk, pl. majálisokat rendeztünk az óvoda udvarán. Ezeknek a rendezvényeknek a fő szponzora Döbrei Pista bácsi volt. Feldíszítettük az udvart lampionokkal, s a szülők a gyerekekkel együtt szerepeltek és ünnepeltek. Hasonlítottak ezek a rendezvények a mai alapítványi bálokhoz. Akkor építették a gimnáziumot, s onnan hoztuk el a pallókat, ezt építettük meg színpadnak. A szülők a szakács nénikkel együtt sütötték a süteményt, lángost, s ezeket árultuk. Télen szerveztünk tea-délutánokat is, ahol Tríz György zenélt és Szilágyi Erzsiké énekelt. Akkoriban ilyen pénzszerzési lehetőségeink voltak. Az, hogy az óvónőképzés indult ebbe az intézménybe, nagy feladatokat rótt ránk, nehéz volt megszoknunk, nekünk gyakorlati óvónőknek, hogy tervezetet kell írnunk. Ebbe azonban hamar belejöttünk, később azonban egyre többet- és többet követeltek tőlünk, ami azért is volt nehéz, hiszen ekkor egy csoportban a gyermeklétszám már 30-40 fő is volt. A szülők szívesen és büszkén hozták ebbe az óvodába gyermekeiket, de még így is volt, akit helyhiány miatt el kellett utasítanunk. 30
