Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
2. A hetvenes évek változásai
2.2. Az óvónőképzés kialakulása Tiszaföldváron Az óvónőképzés középfokú formája nem volt új az oktatásügyben, hiszen az 1950-es évektől képeztek óvónőket (az általános iskolai képzés után három éves képzés keretében] érettségi vizsga nélkül. Az óvónőhiány megszüntetésének [ehetőségében Tiszaföldvár is részt kívánt venni. Ezért a Hajnóczy József Gimnázium akkori igazgatója, Tálas László, pályázatot nyújtott be a Művelődésügyi Minisztériumnak a középfokú óvónőképzésre, amit meg is nyert. így az 1972/73 tanévtől a Hajnóczy József Gimnáziumban megindul a középfokú óvónőképzés. Itt már az újonnan megjelent program alapján a legújabb pedagógiai módszerek megismertetésével történt a jövő óvónőinek képzése. Ettől az időtől kezdve szükség volt a tanultak gyakorlatban való alkalmazására, mivel az óvónőképzés rendkívül gyakorlat igényes oktatási forma volt. A gyakorlati oktatás érdekében Tiszaföldvár valamennyi [négy] óvodáját igénybe vették, köztük volt a II. számú óvoda, ismert nevén „Posza" óvoda, mely gyakorló óvodaként működött tovább. A tágas és világos termekben az oda járó gyermekek több játéklehetőségből választhattak, de a csoportszobák zsúfoltak, szerény tárgyi ellátottsággal bírtak, ezért nem voltak modellértékűek a leendő óvónők számára. Ebben az óvodában dolgozó óvónők lelkes munkájukkal, segítőkészségükkel, bemutató foglalkozások tartásával járultak hozzá a megfelelő óvónőképzéshez. Nagyon komoly szakmai kihívást jelentett a gyakorlatot tartó akkori óvónőknek, mivel nem volt még tapasztalatuk ebben a munkában. II. számú óvoda „Posza" akkori képe 28