Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
2. A hetvenes évek változásai
A HETVENES ÉVEK VÁLTOZÁSAI 2. 2.1. Oktató-nevelő munka Az Országos Pedagógiai Intézet keretében megalakított Óvodai Nevelési Bizottság az útmutató alapján kidolgozta az „Óvodai Nevelés" programját. Az óvodahálózat fejlődése nemzetközi viszonylatban is elismerésre méltó, míg 1960-ban az óvodai „össznépesség" 33 %-a, 1979-ben 85 %-a, 1985- ben már 97,2 %-a jár óvodába. A hetvenes évek fejlődési üteme példátlan a hazai közoktatási rendszer fejlődésének történetében, azonban a gyors felfutás az óvónői ellátottságban súlyos gondokat okozott. A felsőfokú óvónőképző nem tudott a szakellátás igényeivel lépést tartani. Az óvónői szakközépiskola létesítésével, a szakképzett óvónők számaránya kedvezően alakult, de az igényeket csak folyamatosan pótolhatta. Minden ötéves gyermek óvodai ellátását nem tudta az óvoda biztosítani [demográfiai hullám következett be „ratkó gyermekek"], így az óvodába nem járó gyermekek iskola előkészítő foglalkozásokon vettek részt. Fontos, hogy az óvodai nevelés szerves előzményévé válhassék az iskolának, és minden megfelelő korú gyermekre kiterjedhessen. Az óvodák történetét áttekintve láttuk, hogy az óvoda funkciója kezdettől fogva kettős:- részben szociális- részben nevelési Az óvodát nevelési intézményrendszerünk első lépcsőjének tartották, tehát a nevelési funkció a hangsúlyos. Az óvodai nevelésnek ebben az időszakban két kiemelt funkciója volt:- alapozó nevelést végzett- iskolára készített elő 26
