Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)

7. Visszaemlékezések

7.5. Szülők levelei, amit azért kaptunk, hogy hálájukat kifejezzék a gondoskodó nevelésért és szeretetért, amit gyermekük kapott az óvodás évek alatt [hosszú éveken keresztül őrizgetjük és őrizzük tovább]

........Attila emlékei:

Búcsúzom tőletek!

Búcsúzom tőletek „kedves óvó nénik,

Utolsó napunk és mi ballagunk,

Nevetésiek mégis hogyha számon kérik,

Ezekről csupán csak jót mondhatunk.

Legyen most helye örömkönnyeknek,

Ennyi év után mégis fáj talán.

Ugye ígéritek soha feledtek,

Volt nekem rossz is, jó kis „Atikám"!

Üres lesz a tér, amit feltöltöttem,

Helyettem más lesz, az nem én vagyok.

Tudom, az ég sem lesz mindig felhőtlen,

Köszönöm azt, hogy így gondoztatok.

Fut a ma, és holnap lesz belőle,

Egy kicsivel már nagyobb vagyok. Gondolni kell így már a jövőre, Megtelnek az iskolapadok.

Nehezebb lesz, mégis vállalni kell, Hosszúak a fáradt hajnalok,

Ha találkozom kedves óvó nénikkel, Ne feledjétek el, én Atika vagyok."

201