Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
7. Visszaemlékezések
Ha kértük, mesét olvastak nekünk, de eljátszottuk a vásárok zajos hangulatát, árultuk a gesztenye lova kát, gyurma süti két. Farsang idején a kislányok királylánnyá változtak, és éneküket hegedűszó kísérte. Tavasszal elkezdődtek a munkák, a cukrászdában sültek a homoksütemények, épültek a várak. Olyan komoly, mély átéléssel játszottuk a jövőt, hogy észrevétlen formálódva valóvá vált. így lettek barátnőim feleségek, anyukák, könyvelők, tanárnők, hivatalnokok és így lettem Én festővé. Szabados Zsuzsanna: Kedves volt óvodám Amikor én még óvodás voltam az udvaron nem volt ennyi játék, de a babaház akkor is meg volt. Az udvar hátsó részén állt, ahol nagyokat játszottunk csoporttársaimmal. A libikókán és a homokozóban való játékok is feledhetetlen élményt nyújtottak. Amikor Én még óvodás voltam, akkor mi még kis ágyakon feküdünk. Tisztán emlékszem arra a képsorra, amikor a dadus néni, Marika néni levette a kis ágyakat és arra feküdtünk le ebéd után. Amikor Én óvodás voltam, az egyik karácsonyi ünnepségen Betlehemest játszottunk és én a három királyok egyike voltam. Izgalmas feladat volt ez akkor számomra. Az óvodai szereplésekkor általában én nagyon meg voltam illetődve. Sok példa volt arra, hogy sírtam és nem tudtam eljátszani az adott szerepet, ilyenkor Zsuzsa óvó nénim vígasztalt, törölte le könnyeim és vett karjai oltalma alá. Amikor én óvodás voltam a konyhás nénik dédelgettek, eihalmoztak szeretetükkel ugyanis én jó evő voltam. Ballagásomra Esztike nénitől [az egyik konyhás néni] kaptam ajándékba mesekönyvet. Én ezekre a pillanatokra emlékszem az óvodából. 199
