Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)

7. Visszaemlékezések

A Hajnóczy József Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskolában tanító

7.2. TANÁROK EMLÉKEI

azokról a leendő óvónőkrőlakiket hosszú évtizedek alatt tanítottak az

óvóképzés ideje alatt:

Varga Csaba jelenleg már nyugdíjba vonult tanár:

Emlékek az óvóképzés évtizedeiből:

1973 januárjától tanítottam a Hajnóczy József Gimnáziumban. Az óvónőképzésben a testnevelés és a testnevelés módszertan tantárgyak tanítása kapcsán vettem részt, na meg a kézilabda szakosztályban is szép számmal voltak leendő óvónők.

A vidám és kedves emlékeim jó részt a testnevelés tantárgyhoz kötődnek, annak is az egyik „legkedveltebb" anyagához, a kötélmászáshoz, bár van egy szomorú történetem az úszásból is, ezzel kezdem:

Amikor igen melléfogtam.......

A 70-es évek vége, 80-as évek eleje, szeptember, elsősök, [„pirosak"]. Egy kislány a jó Istennek sem akart elindulni siklásban a medence falától, csak állt, és csak állt. Kezdem elveszíteni „legendás türelmemet" és egyre keményebb szavakkal próbálom siklásra ösztönözni, mikor egy osztálytársa megfogja a medence szélén levő lábamat és csendben odasúgja: „Hagyja már a testvére augusztusban fulladt bele a Tiszába!"

Amikor félre fordultam.....

(Testnevelés módszertanban mindig azt tanítottuk, hogy az órán úgy kell helyezkedni, hogy lehetőleg az összes gyermeket lássuk, különösen a veszélyes gyakorlatot végzőket].

Kötélmászás, amikor a lánykák még vállon - gomboiós mezt hordtak („feketék"]. Szép szőke leendő óvó néni küzdi fel magát a kötél tetejéig, arcán boldog mosoly, majd szétrobban az örömtől, hogy sikerült és ebben osztozik vele vállpántjának gombja - lepattan és a leomló mez láttatni engedi az addig nem látha172