Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)

7. Visszaemlékezések

Ovitornán [heti egy délután] együtt tornáztunk: szülők, gyerekek, óvónők.

Pezsgett az élet, s valamennyien boldogok voltunk. Életmódunk meghatározta csoportunk névválasztását. így lettünk MOTOSZKA csoport.

Rengeteget dolgoztunk, s tettük dolgunkat nagy szakértelemmel, lendülettel. Munkánk sohasem a munkaidő leteltével ért véget. A „kis Motoszkák" szeretetteljes, biztonságos környezetben - légkörben tölthették napjaikat.

Tudjuk, hogy

„A gyermekkor évei azok az esztendők, amikor a szív a legérzékenyebb, leghajlékonyabb.

Amit oda elültetnek, azt aligha Lehet valaha is onnan kipusztítani."

0. F. Oberlin)

A többi óvónő, dajka, technikai-, konyhai dolgozó személyében kedves embereket ismertem meg, akikkel a jó kapcsolat máig megmaradt, a kölcsönös szeretet, tisztelet nem hunyt ki. Akármikor meglátogatom őket, kedvesen fogadnak.

Szülőként is elégedett voltam ezzel az óvodával. Kisfiam, (aki Cibakházán és Rákócziújfaluban is volt óvodás,] csak ide szeretett járni. A Pumukli csoportban igazi óvodásként élhetett.

Az óvodavezetésnek gratulálok az ötletért, hogy az évforduló tiszteletére könyvet szeretnének kiadni. Megjelentetéséhez sok sikert kívánok!

„Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, s kétesebb a jövő."

[Apolyi Arnold]

157