Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)

7. Visszaemlékezések

Márkus Judit [óvónő] egy szép idézette! emlékezik az itt töltött időre:

„Próbálj meg úgy élni,

Hogy ne vegyenek észre ott,

Ahol vagy,

De nagyon hiányozz onnan,

Ahonnan elmentél."

[Victor Hugo]

Csernus Erika:

1995 júniusától 1996. május végéig dolgoztam ebben az óvodában. Óvónői pályám második évét töltöttem itt, a fiatalokra jellemző lendülettel középső csoportban. Közvetlen munkatársam Kissné Schvajda Böbe óvó néni volt. Sokat végeztünk mozgásos, zenés és ábrázoló jellegű tevékenységeket.

Ma is őrzöm a karácsonyi ünnepély meghitt, családias hangulatát. Ez az érzés, ami megmaradt erről az évről, s az óvónői kollektíváról egyaránt.

Csatos Imréné Szabadkai Csilla gondolatai:

1996-ban kezdtem dolgozni Tiszaföldváron a Kossuth Úti Óvodában, s két tanév elteltével jöttem el. Nem volt számomra idegen az ovi, hiszen „kis óvó néniként" sok gyakorlati órát töltöttem ott.

Különös öröm ért, mikor tudomásomra jutott, hogy egykori gyakorlatvezetőm, Vámos Ferencné váltótársa lehetek. Gyakorlatvezetőként és munkatársként is nagyon szerettem.

Az óvoda és a csoport szokásrendszerének megismerésében Edit mellett nagy segítségemre volt a mindig mosolygós dajkánk, Budai Gézáné, Anikó. Feledhetetlen két szép évet töltöttem velük, s természetesen a csoportunkba járó gyerekekkel, azok szüleivel.

Szinte mindennap történt valami különleges, valami új. Rengeteget túráztunk, kirándultunk. Nem tartott vissza bennünket csendes eső, szél, hó. Utaztunk busszal, vonattal, átkeltünk a Tiszán komppal, csónakáztunk, szánkóztunk, lovas kocsival mentünk szüretelni, Ágasegyházán lovagoltunk... Piacon, boltban vásároltunk, szüreteltünk, mustot készítettünk, befőttet raktunk el, savanyúságot, túró rudit állítottunk össze, anyukák, nagymamák segítségével kalácsot sütöttünk.

156