Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)

7. Visszaemlékezések

Talán neki köszönhetem, hogy már a harmadik diplomámat szerzem gyógypedagógusként Tiszakürtön. Megtanított harcolni, magamért kiállni. Köszönöm neked Irénke. Sok színes emlék, kirándulás, meghitt ünnepek, örömök, bánatok, vacsorák, bálok, sportrendezvények emlékeztetnek az együtt töltött 17 évre, amit a Gyakorló Óvodában töltöttem.

Ide hordtam mindhárom fiamat is ebbe az óvodába. Mindegyik csillogó szemmel emlékszik az itt töltött évekre. János fiam, aki a szakközépbe jár, most is szívesen beszél róla, ha lát valakit régi óvodájából.

Nagy barátságok alakultak ki az évek során. Jó volt Lipkáékkal a kézműves táborban. Jó volt veled beszélgetni Meggyes Zsuzsa, György Csilla. Kiss Jutkával évekig párok voltunk. Jót, szépet, türelmet, tudást tanultam tőled. Köszönöm Neked az „őzike" puszit és mindent. Öröm nekem Tiszaföldvárra utazni, mert mindig a nyakamba ugrik valaki, aki felismer, megismer, mert óvó nénije voltam.

Szülő szólít meg, akivel tiszteltük egymást. Mindehhez a sok szeretethez az útravalót az Óvónői Szakközépiskola kitűnő tanáraitól kaptuk meg. A példát, a biztatást ahhoz, hogy emberek legyünk a gyermekek, a jövő szolgálatában.

Köszönet minden volt tanáromnak és munkatársamnak a velük töltött legszebb, fiatal boldog évekért.

Nagy Jánosné (Julika nénij:

„ Hogy mondjam el?

A szó nem leli számat: kimondhatatlan szomj gyötör utánad..."

[Nemes Nagy Ágnes]

1978. augusztus 15. nagy esemény volt az életemben, ekkor kezdtem az első munkanapot a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola Gyakorló Óvodájában.

Nagy izgalommal gyülekeztünk, mint leendő dolgozók [vezető óvónő, óvónők, dajkák, konyhai dolgozók, takarítónőd). Az akkori Hajnóczy József Gimnázium és Gyakorló Óvoda igazgatója, a néhai Tálas László, és igazgatóhelyettese, Nagy Imréné fogadott minket.

147