Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
7. Visszaemlékezések
7.1. Nagy Sándorné [Marika óvó néni] így ír az itt töltött évekről: 1974. szeptember 1 -tői 1985. július 31 -ig dolgoztam a II. számú óvodában, mint beosztott óvónő, az utolsó évben, mint vezető óvónő. Ez időszak alatt a munkáltatóm a Belterületi Általános Iskola volt. A tíz és félév, számomra nagyon sokat jelentett, mind szakmailag, mind emberileg. Abban az időszakban az óvoda az akkori Hajnóczy József Gimnázium és Óvónőképző gyakorló óvodája volt. A mindennapok során száz százalékos teljesítményt kellett nyújtanunk, hiszen az elkövetkezendő évek óvónői itt tanulhatták meg az óvónői hivatás alapjait a gyakorlatban. A szakközépiskolában végzett óvónők a gyakorlatban sokkal jobban tudták a szakmát. Közülük néhányan elhagyták ugyan a pályát, de vannak, akik kitartanak, hiszen ez egy hivatás, amit hosszú évtizedekig csak akkor lehet művelni, ha szereti az ember azt, amit csinál. Az akkori vezető óvónőnk szigorú, fegyelmezett munkát várt el tőlünk. A pontosság, precizitás az óvónői megjelenése nagyon fontos volt számára. Sokat tanultam tőle, és amikor a Homoki óvodában folytattam munkámat, a tőle szerzett tapasztalatokból évekig profitáltam. A mai napig is nagyon jó viszonyban vagyunk, és jó szívvel gondolok rá. Az akkori munkatársaimat tisztelem és szeretettel gondolok azokra az évekre, amelyek meghatározták a további pályafutásomat. Az óvónők, a dajka nénik, a konyhai dolgozók, mind ragaszkodtunk egymáshoz, szinte nem is volt torzsalkodás, vagy már nem emlékszem rá. Az óvoda eszközigénye minden tanév elején biztosítva volt, nem voltak olyan kéréseink, amelyeket ne teljesítettek volna. Az akkori termelő üzemek, szülők rengeteg társadalmi munkát végeztek, azért, hogy a gyermekek szép és biztonságos környezetben tölthessék napjaikat. A mai napig is rácsodálkozok azokra, akik a 26, 27 fős csoporttól megrettennek. Hosszú évekig a csoportlétszám 30, 35 fő volt. Akkor is kellett differenciálni, hiszen a gyermekek képességei nem voltak egyformák. A szülők, gyermekek számomra nyíltabbak és őszintébbek voltak. Az akkori óvodásaim közül volt, aki az óvónői pályát választotta és dolgozott is nálam a Homoki Óvodában. 145
