Paulus Alajos: A magyar falu, Mezőhék küzdelme a megmaradásért (1972 - 2006) (Budapest, 2007)

Mezőhék bemutatkozik

dolgoztam szűk két évet. Aztán 1959 március elsején kikerültem a Kunszentmártoni Állami Gazdaságba dolgozni, na igyunk közbe...- Egészségünkre.- Egészségünkre.- Egészségünkre.- Szevasz Ferikém.- De ottan dolgoztam 1969 augusztus elsejéig. Azért hagytam ott, mert 36 kilométert kellett kifele biciklizni, 36-ot visszabiciklizni. Elég volt hetenként háromszor. Ha nagyon szorult négyszer.- De rászenvedtél arra komám, mennyit rászenvedtél?- Rászenvedtem.- Rászenvedtél komám nagyon sokat.- 69 augusztusában itt építették a nagyistállót, ide átjöttem, szerettem a lovat, meg a földet... Azután beléptem a tsz-be. Sose mennék vissza az állami gazdaságba, pedig ott se volt rossz sorom, mert 10 éven keresztül ott kerestem a családnak a kenyeret, de itt még sokkal jobb volt.- Hát, igen.- Itt annyi volt, hogy felültem a biciklire, mire jóformán meghajtottam akkorra itt voltam. Ezen a helyen. Hát, nekünk, nekünk nagyon nagy szerepet játszana a villany. Mert ugye nálunk sok a család. Mosógép volna a legfontosabb mindennél.- Igen. így van.- De, a tévé is az is nagyon jó volna.- Az is, mert gondolom, hogy...- A mosógép ez volna a legfontosabb mindennél.

A mezőhéki Kóródi telken felhalmozott bontási vályogtégla, faanyag, cserép hatalmas kupacait elképedve méregető Kálmán visszafogott indulattal (nehogy sértés legyen belőle) fordul a Kóródihoz.- Mondja csak, Ferikém... Hogyan is van ez?... Csak nem ezekből a bontott anyagokból akarja felépíteni a házat?- Akarja a fene!- Ennél tömörebb választ aligha kaphatott volna.- Akkor hát?- Istállót építek belőle. Legalább 6 tehenet akarok tartani... Ehhez, pedig elég nagy istálló kell.- Hat tehén? Nem lesz az kissé sok?- Már, hogy lenne, fejőgéppel?

81