Paulus Alajos: A magyar falu, Mezőhék küzdelme a megmaradásért (1972 - 2006) (Budapest, 2007)
Mezőhék bemutatkozik
Férfi:- Hát csak, hát mit ér a gazdaság anélkül? Kóródi Ferenc:- Elnök elvtárs, énnekem nincs tehetségem, se letét pénzem, nyolc, hat családom van, magam keresek én nem bírok onnat menni sehova. Nagymama:- Aztán hogy építeni mán ü fel maga erejitül. Ha nem segítik nem mönnek el. Kóródi Ferenc:- Igaz, hogy keresek 61 munkaegységet, de sok a család, föléljük a jószágból ami kis pénzt kapunk, ősszel felruházzuk a gyerekeket, hát Katika is mamájánál lakik azért, hogy közelebbről járjon iskolába. Bagó Bálint:- A gyerekekkel mi a számítása? Kóródi Ferenc:- Hát. amelyik legjobb tanuló, kettő vagy három, szeretném ha menne továbbtanulni. Bagó Bálint:- Nézze, ezen a területen tudunk talán a legnagyobb segítséget adni, a jó tanulókat fölemelni és magunk számára, szövetkezetünk számára neveltetni. A másik részről azonban, ha őszinték vagyunk, meg kell találni két oldalon, magának is az anyagi eszközeit és meg kell találni a szövetkezetnek is, sőt megmondjuk őszintén a magyar államnak is meg kell találni az eszközeit ahhoz, hogy egy ilyen nagycsaládú család bekerüljön a községbe, bekerüljön a faluba. Kóródi Féretlené:- Öt gyerek jár iskolába, a hatodik picike, hát ivóvizet is két km-ről hordjuk, mivel hát mosni is, inni, főzni, mindet onnan a jó vizet használjuk. Hát, tehetségünk nincs arra, hogy bevigyük, mert hát, sokan vagyunk. Egy keresetet, egy keresetből nem bírjuk eztet megtenni. Nagymama:- Csak úgy ha segítik valamivel, hát lám én hova menjek innen? Én már nem építem föl, biztosan. Segítik valamivel, akkor igen, de nem így, nem sehogy se. Unokámat is a Fercsit, 9 hónapos kora óta nevelem, a keresetét hazaadja mindig, én intézem, hogy mi kell, vagy hogy kell még idáig, hát nem 52
