Paulus Alajos: A magyar falu, Mezőhék küzdelme a megmaradásért (1972 - 2006) (Budapest, 2007)
Mezőhék bemutatkozik
Markát összezárva jelentőségteljesen hunyorintott egyet. Hirtelen gondolatot és stílust váltott. Önbizalomtól duzzadó, feltárulkozó vallomására pontot téve baráti mosollyal visszatért a jelenbe. A vállveregetésnek azonban ezúttal nyoma sem volt.- Nagyra értékelem munkátokat, két-három fő részére nálam, a vendégházban szállási kaphattok. A Tsz, a termelőszövetkezet konyhájából ellátási is, önköltségi áron. Én is itt lakom. Csak a hétvégén megyek haza budapesti lakásomba. Letegezett. A minden látványosabb felvezetés nélkül felajánlott jó szándékú gesztusa elől nem lehetett kitérni. Az óvatos tartózkodás alól némileg feloldódva megpróbáltam a vele mielőbb készítendő konkrét filmfelvétel lehetőségét szóbahozni.- Semmi akadálya. - Akár ma délután is elkészíthetjük. A Szolnoki pártközpontból jön hozzám az öntözéses gazdálkodás témafelelőse... Kissé nagyképű az elvlárs, de ez ne zavarjon benneteket. Biztosan örülni fog, hogy a filmezés által népszerűsíteni tudja Önmagát. De addig is, gyere, megmutatom a telepünket. Csizmát húzott. A gazdasági épületek között kialakított virágágyásban gubbasztó magába roskadt öregember szobra előtt elhaladva megjegyezte: Táncsics apó, névadónk. Valóban a szobor talpazatán kőbe vésve olvasható volt: „Keiül voll, Táncsics Mihály, a mi kora lelkünk." A korszerű fénycsóvilágítású istállókban mindenkihez volt egy-két jó szava. Az egyik állatgondozótól közvetlen lezserséggel cigarettát kért, a másiktól tüzet, a harmadiktól egy darabka házi szalonna katonát. A trágyakihordással küszködő Kóródi Ferencet megkérdezte, hányadik munkaegységnél tart; a fejőlányokat, asszonyokat nevükön szólítgatta. Bebizonyosodott, valóban vezetésre termett személyiség, aki nem csak a minisztériumi és megyei elvtársakkal tud szót érteni (és időnként túljárni az eszükön), hanem az egyszerű parasztokkal is el tudja fogadtatni magát annak ellenére, hogy mindenki tudta, hogy elnökük Budapestről jár le közös dolgaikat igazgatni. Ámde, akkor is, mégsem olyan félcipős, mindenféle hivatalból érkező nadrágos ember, mint azok, akik gyakran felbukkannak tudakolni, ellenőrizni, ellesni a mezőhéki Táncsics boldogulásának, virágzásának az okát, titkát. 47
