Paulus Alajos: A magyar falu, Mezőhék küzdelme a megmaradásért (1972 - 2006) (Budapest, 2007)

Mezőhék bemutatkozik

- Halló, kedves Kati köszönöm az alapos tájékoztatást. Kívánok további sikeres amatőr munkát és sok nagytávolságú összeköttetést. És kívánom, hogy minél többen ismerjék meg Mezőhék nevét.

Kálmán:- Ide adod egy pillanatra a mikrofont? Kedves Pali barátom! A szakkörnek a vezetője vagyok, nevem Kálmán. Elnézést kérek a kezdő operátoraimnak az ügyetlenségéért és te se szégyellő magad, hogy nem értetted a község nevét, vagy nem is hallottad. Nem az első vagy, aki rákérdezel összeköttetés közben. De hát, mi nem a Holdon vagyunk, egyáltalán nem, hanem a legszárazabb, legporosabb, legigazibb Nagykunságnak a kellős közepén. Remélem, hogy rövidesen halljuk még egymást kedves Pali barátom. Es most visszaadom a májkot Éva operátornak. Búcsúzz el.

Mezőhék elöljáróinak a bemutatására nem sok időt pazarolt tanító barátunk.

A községi tanács elnöke és titkára, - magyarázta - felülről adományozott tisztségükben, ugyanis nem igazán kavarják fel, hozzák pezsgésbe Mezőhék életének állóvizét. Beletörődlek, hogy a művelődési házunk csupán a nevében szolgálja a művelődést. Az sem izgatja őket, hogy abból a tornyos, távolból templomnak tűnő épületből, az egykori tűzoltószertárból már régen a szomszédos Mesterszállásra cipelték a felszerelést... Az ellen sem tiltakoztak, amikor a község újjászerezésekor, a „szocialista községgé” nyilvánítás ünnepélyén a Belügyminisztériumból idevezényelt szónok azzal kérkedett, hogy íme, „kedves elvtársak, Mezőhék korunk olyan modern települése, amelynek már temploma sincs.”- Pedig volt - fortyanl fel - igaz, nem temploma csak kápolnája. De volt.

Csakhogy emlékét a „múltat végképp eltörölni” szemlélettel a párt korifeusai nem csak a saját, de valamennyiünk emlékezetéből is kitörülni igyekeztek. Már akinek.

Amikor idekerültem, nem messze tőlünk, az akácfák sűrűjében annak a kis kápolnának a romjaira bukkantam.

Öreg tanyasi parasztemberek és egy vénséges, Mezőhéken megrekedt uradalmi intézőféle óvatosan elejtett szavainak mozaikelemeiből ekképpen tudtam összeállítani Mezőhék szocialista felavatása előtti, eltörlésre ítélt történelmét:

A gyergyószentmiklósi Kövér-família 1853 táján lett birtokos a héki pusztán. A nemesi rangú családfő, Kövér János az 1860-as évek elején emeletes, díszes kastélyt építtetett a jelenlegi település szélén; még a téglákon is „KJ” monogram volt látható.

43