Paulus Alajos: A magyar falu, Mezőhék küzdelme a megmaradásért (1972 - 2006) (Budapest, 2007)
Mezőhék bemutatkozik
nők." Most ehhez tartom magam, mert úgy érzem, hogy egy bizonyos idő után még egy jól működő önkormányzatnak is szüksége van a megújulásra. Amikor 1990. szeptember 30-án, a lakosság bizalmából első ízben polgármesterré választottak, úgy gondoltam, hogy az itt lakó embereknek megpróbálom visszaadni az önbecsülést, a hitet, a település iránt bizalmat. Olyan élhető, korszerű Mezőhéket kívántam a lakossággal karöltve létrehozni. amelyben mindenki magáénak érezheti a községet. Úgy véltem kötelességem szolgálni egy olyan közösséget, amely bizony az elmúlt évtizedekben erőteljesen a háttérbe volt szorítva különböző politikai és gazdasági szándékoktól, hiszen az 1976-os körzetesítés, iskolabezárás következtében innen több mint 1000 mezőhéki ember költözött el. Az elmúlt 16 év igazolja: minden településnek szüksége van az iskolára. Visszaszerzett iskolánk bebizonyította, hogy igen erős lakosságmegtartó erőt hordoz magában, mivelhogy ma már nem csökken Községünk létszáma, hanem inkább növekszik. Örömmel tölt el az a tény, hogy gyermekeink megállják helyüket a felső oktatásban is, szép eredményeket elérve cáfolják a minisztériumnak lekicsinylő állítást, miszerint a kistelepülések oktatása szegényes, ezért társulás útján meg kell azokat szüntetni. Bizonyított tény, hogy a kis tanulócsoportokban történő oktatás jelentős előnyökkel jár. Még az összevont osztályokban is egyes tanulókkal lényegesen többet tud foglalkozni a pedagógus, mint egy nagy létszámú osztályban. Az elmúlt évben. Szegeden az általános iskolák negyedik osztályos tanulói között a mi gyerekeink is felmérő dolgozatot írtak magyarból és matematikából. Nagy meglepetésre a mi tanulóink eredménye sokkal jobb volt, mint az országos átlag. Mindkét tárgyból remek eredményt értek el. Ennek alapján remélem megértik az illetékesek, hogy a gyermekek helyben tanítása, legalább az alsó tagozatban, annál inkább feltétlenül szükséges, mert ezáltal bárhová is veti őket későbbiekben a sors, nem válnak gyökértelenné, és az el nem felejthető emlékek nyomán kifejlődik, megerősödik bennük a szülőfalujukat távolból is segíteni kívánó szeretet. 203
