Paulus Alajos: A magyar falu, Mezőhék küzdelme a megmaradásért (1972 - 2006) (Budapest, 2007)
Mezőhék bemutatkozik
- A Kóródi család felemelkedése nem a kiváltságosak karriertörténete. Mindaz, amit elértek a saját munkájuk gyümölcse. Bizonyítva ezzel a magyar parasztember szorgalmát és szívósságát, amely független minden párttól, kormánytól és rendszertől. Nagy Kálmán id. Kóródi családnál Kóródi Ferenc - Nagy Kálmán:-Nekünk 3 és fél hektár földünk van, de én azt mondom, hogy én már idáig 70 ezer forintot költöttem rá. Nagy Kálmán:- Hát így, hogy gép nincsen... Kóródi Ferenc:- Nincs az Isten, annyi gépünk van, hogy senkinek nincs annyi.- Tényleg?- Hát, nekünk mindenfajta gépünk van.- Ja, igen. A családban persze. Kóródi Ferenc:- Nekünk van 150-esünk, van 2 MTZ-énk, meg akkor van silózónk, van a 4 méteres nagy fűkaszálónk, van Temper kaszánk, Hamsterünk. Nem ér semmit, mindenről le kell mondani. Mert ezeket, mi nem bírjuk üzemeltetni.- Igen, mert alkatrészek is olyan drágák... Kóródi Ferenc:- Az alkatrész is, de csak csupán a gázolaj az itten megölte a parasztot. Teljesen leállítja az ilyenfajta parasztokat. Ezt nem győzzük. Villany, víz, gáz, most már a telefon. Hát, a telefont is mit használtuk, az is 4 ezer valahány száz forint.- Úgyhogy mi ezt a szolgáltatást saját magunk le fogjuk mondani, nem is sok időt adok rá. Én már nem azt mondom, hogy agyonra öregedett ember vagyok, de mán csak 62 éves leszek, ha megérem. Az életbe én soha nem hallottam ilyet, hogy 25 forint a búza, 28 forint meg a kukorica kilója.- Na, de ebből aztán drága hús is lesz. Kóródi Ferenc:- Nem lesz drága hús, mert most is nekem is volna egy selejt tehenem leadó. A Kati lányomnak volna egy nagyon jó üszője. Már most második hete, hogy 172
