Paulus Alajos: A magyar falu, Mezőhék küzdelme a megmaradásért (1972 - 2006) (Budapest, 2007)

Mezőhék bemutatkozik

- Szerintem annyiból elég helyre ember, hogy nem beszél mellé. Ha megígéri az iskolát, akkor állni is fogja a szavát.- Őneki is érdeke volna ez nagyon, hogy a falu maradjon, hogy a fiataljai ne széledjenek szét.

Az iskola romos épületében

Nagy Kálmán:- Dr. Pálffy, a helyre ember, igyekezett is bizonyítani, hogy méltó Kóródiék dicséretére.- Atüzent, sőt kocsit is küldött a Tiszaföldváron igazgatóskodó Russvainak, hogy ruccanjon már át Mezőhékre, majd kinyittatta a volt iskola lim-lomjait őrző kamratákolmányt,

(volt abban jó néhány, a becsurgó csapadéktól megáztatott, az iskola fénykorát idéző, Nagy Kálmán és Hegedűsné ifjúkori fotóját is őrző tablókép; egykét szakadozott falitérkép; kitömött gólyamadár /csőr nélkül/; egy igen megviselt úttörő lobogó meglepően élénkszínű vérpiros pántlikával; emberi /műanyag/ csontváztorzó; egérrágta iskolafüzet és osztálykönyv halom - mindmegannyi pókhálókkal és egérürülékkel beborítva)

Pálffy azon nyomban a szörnyűséges összképet szemlélve ünnepélyes hangsúllyal ígérte:

Pálffy Dezső:- Én a magam részéről annyit ígérhetek, hogy az illetékes hatóságoknál társadalmi vezetőknél szóbahozom és támogatásukkal kérem az iskola visszaállítását. De én azt hiszem, hogy most van egy társadalmi hátszél is, ehhez a kisközségek, kistelepüléseknek a megbecsüléséhez. Ma már biztos, hogy rájött a felső vezetés, hogy ez az iskola összevonás ez elsietett társadalmi lépés volt.

Nagy Kálmán:- Végeredménybe azért csak felelős valaki, azért mert itt értékek mentek veszendőbe. De a legnagyobb kár az, hogy én szerintem egy csomó embernek a bizodalma is megrendült. Ezt nem lehet úgy helyre foltozni, még pénzzel se.

Ekkor toppant be, érkezeti meg a hajdani iskolájának gyászos maradványai közé Russvai Béla.

Kálmán azonnal ráérzett a tetemrehívás lehetőségére.

139