Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)

1990 után írt versek

169. A SZAMOSSZEGI TEMETŐBEN

Ma újra hazajöttem én, ide, hol anyám sírja van: virágot hoztam fejfájára, és csöndben kisírtam magam.

Amikor a sűrű könny között

imát mormolt az ajakam,

úgy éreztem a sír előtt,

hogy most már nem vagyok magam.

Valami enyhe fuvallat őszült fejem fölé hajolt, és szívem megsúgta, hogy az anyámnak szelíd lelke volt.

Koszorúján a szalagok,- hogy lobogtatta nyár szele, úgy integettek énnekem, mint anyám áldott két keze.

Zöld fű közül egy kis virág bólogatott lágyan felém, szirmán a melegszín úgy ült, mint anyám féltő szép szemén.

Áhítatomnak perceit a búcsú kínja törte meg, vigasztalásom, hogy e sír mindig hív és hazavezet.

Szamosszeg, 1991. augusztus 22.

94