Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)
1990 után írt versek
Ahhoz csupán szerencse kell, az embert melyik viszi el: bánat bánik-e el vele, vagy nótázik a sír fele.- E kettő persze egyre megy: egyszer mindennek vége lesz! Rohod, 7 991. június 12. 132. ÁLLJ SARKADRA, ÉS ADJ KEZET! (13) Ott, hol a mának gondja nincs, könnyű tervezni holnapot! De mit tehet vajon, aki tegnap terhével megrakott? Nem néz jövőbe senki, ha vállán a múlt súlyát viszi, már az csoda, hogy lábon áll, hisz a jelen is sok neki! Ehenhalása pereiben az éhes kenyeret kutat, sok semmi, nincsen közt vajon, hol láthatná a kiutat? A mára Pállá lett Saul tegnapi bűnét rejti csak, s nyaldossa régi sebeit a ma még élő áldozat. Vádol, veszekszik hittelen, élők s holtak húsába mar, s nyugatra kacsint untalan az utat tévesztett magyar. 90
/
