Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)
1990 után írt versek
117. TELEKI PÁL EMLÉKÉRE Koratavasz volt, épphogy zöldült, mikor az a fegyver eldördült. Falum tornyán gyászzászló lengett, de én nem tudtam, mit jelentett harangunk rémült kongatása, s tornyunk fekete lobogása. Gyermek voltam még, csacska, bohó, jóval és rosszal nem számító, de érző fia bús magyarnak, ki sír, mikor magyarok halnak; könnyem hát fojtani nem bírtam, nem tudtam miért, mégis sírtam. Aztán átéltem az életet, mitől e halott minket féltett. Most aggon, őszen és remegve, az egykorvolt gyemekszemekbe, mikor a fák épphogy zöldülnek, a könnyek ismét összegyűlnek. Rohod, 1991. április 3. 84
/
