Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)
1955 és 1957 között írt versek
Hányszor bíztuk bután magunkat rátok, hittük vakon ezt, hogy van szívjóságtok; görnyedtünk munkában reggel és este, s most gyötrődünk hit nélkül epedezve.- Máskor is voltak korok a földtekén, mikor látni vélték, hogy már nincs remény, de a mindent szétszaggató emberek meghagyták maguknak hinni az eget. A mai korban ez is semmivé lett, mint villámtól megütött ház, fölégett minden: a föld, az ég, a hit, az Isten!- így most már nekünk semmink, semmink nincsen! Higgyünk-e hát még a nagy Hitetőnek? Hiszik azt ők, hogy még remények nőnek? Higgyük, hogy a szavak már nem hazudnak, S ölelő karral várnak, nem megrúgnak? Nem! - ha rossz múlt kísért, akkor a jelen lelkünk mélyén reményt nehezen terem. Tett kell ide, nem szépen zengő ének!- Hagyjátok ezt a szép szók mesterének! Tiszaföldvár, 1956. szeptember 30. 30
