Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)
1990 után írt versek
652. HATVANNÉGY ÉVESEN Gyomromban korog a kenyér éhe, kiürült lelkemben kong a semmi, átokvilágból itt nem lehet most csak ábrándvilágba átalmenni. Kitörve keletnek ketrecéből, nyugat kufár bilincse rámfeszül, s hasztalan rúgkapálok ellene ellágyult izmaimmal emberül. Szeretnék csöppnyi valósvilágot eszme s pénz ördögétől mentesen, olyat, ahol a tiszta szellemet tiszta értékében még meglelem. Szívemben azért él a szeretet, májamból azért tűn el az epe, hogy együtt maradjunk meg magyarnak: magyar hazának magyar gyermeke. Roncsolt ízületekkel térdelek eléd koldussá tékozolt hazám, úgy, ahogy kereszt előtt térdelni megtanított egykor a jóanyám. Sóvárgó szemekkel rád tekintek kereszten függő szentséges honom, és ezt a leélt hatvannégy évet oltárod márványán feláldozom. Hadd legyek gyehennatűzben égő, vérét kínáló emberáldozat, ha ilyen áron földed, szellemed tisztának és szabadnak megmarad. Rohod, 7 995. július 12. 124
