Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)

1990 után írt versek

egyforma volt akkor minden magyar sorsa.

Együtt nyertünk csatát, és együtt vesztettünk, hazátlan árvák is egyformán lehettünk.

Kik itthon maradtunk, s nem hullottunk le holtan, együtt égtünk mi a Csermanek-pokolban.

Csillagverők voltunk, csillagverők vagyunk, ötvenhat fényében azok is maradunk!

Rohod, 1993. augusztus 15.

641. VÁLASZTÁS UTÁN

Letört körmeim nézem, nézem! Csorbák azok már nagyon régen, akkor szakadtak húsba, vérbe, mikor a csillagokat tépte.

Bütykös ujjaim nézem, nézem! Kérgesek azok nagyon régen, olló törte a kérget rája, mikor a zászlón a lyukat vágta.

Gyógyulj körmöm és gyógyulj ujjam! S ha hazám egén újra ott van az a szörnyeteg régi zsarnok, vérrel festett csillag-akarnok,

119