Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)

1990 után írt versek

Később bekentek eszme-lakkal, tömték fejem mákony-szavakkal, de hasztalan volt; a lakk és szólam lekopott rólam;

s kiálltam csillagokat verni, fiatal szívvel csatát nyerni. Vesztettem, s akik ellenem nyertek, becsuktak, vertek.

Aztán tengődtem harminc évig, s ha elértem parányi révig, múltam zátonyát emelte ellenem a dölyfös ellenem.

Most őszön, vénen, roggyant térddel, döbbentem nézem, hogyan térdel köpenyforgatók előtt sok gyáva új rabigába.

Bevallom, hogy nem vittem sokra! Mindig ott volt az élet pokla, s dermesztő fagyok jege a télben, ahol én éltem.

Rohod, 1993. július 2.

(Megjegyzés: 1993. október 23-án Tiszaföldváron az ünnepi beszédét Balogh László ezzel a verssel kezdte, amelyről így nyilatkozott: „tulajdonképpen eddig leélt hat évtizedem summája...". -Sz.l.)

117