Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)

1990 után írt versek

Koromra új korom tapad, nem süthet át rajta a nap, romokon nem ragyog a fény, hamuból sem lesz televény.

Ha nem szel fdül a harag, élet itt többé nem marad, sivár kövek, kopár homok jelzik a pusztulás nyomot.

Kellene egy kis értelem, meg aki egyetért velem, s annak, ki itt életre vár, kellene egy kis béke már.

Rohod, 1993. április 23.

557. AHOL ÉN ÉLTEM... (28)

Bevallom, hogy nem vittem sokra! Mindig ott volt az élet pokla, csöndes viharban, viharzó szélben, ahol én éltem.

Háború szedte gyermekkönnyem, megcsordult akkor nagyon könnyen, hisz bátyáimnak ömlött ki vére a Don jegére.

Mint kamasz révedtem a rosszra, hogy vittek „málenkij robotra"-ra rokont, ismerőst, ifjat és vénet: vissza nem tértet.

116