Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)
Zsolnay László: A képzőművészeti gyűjtemény
Tárlatok napjainkig ívelő kiállításfüzére, majd az ötvenes-hatvanas évtizedfordulótól átfogó Nyári Tárlat és Országos Képzőművészeti Kiállítás bemutatására vállalkozott Szeged. Az egy-egy művészeti ágazat, műnem, technika által meghatározott kiállítási színterek közül a legjelentősebb múltú az 1961-ben megalapított miskolci Országos Grafikai Biennále, majd 1967-től Pécs a kisplasztika, 1968-tól Eger az akvarell, ugyancsak Pécs a kerámia, 1970-től Szombathely a textil biennálésorozatát indította útjára, majd 1977-től csatlakozott e rendszerhez Sopron az érem, 1982-ben Salgótarján a rajz kétévenként visszatérő seregszemléjének bemutatásával. Az 1975ben első alkalommal megrendezett Szolnoki Festészeti Triennálé a város képzőművészeti tradícióira, a művésztelep által teremtett művészeti örökségre alapozva kezdetben a piktúrára szakosodott, s csak később, 1987-ben bővítette ki arculatát „képzőművészeti" jellegűvé, befogadva a grafikát és a kisplasztikát, illetve a hagyományos műformák határterületein megszülető alkotásokat is. Mindezen formai-technikai meghatározottságokon, szabályozottságokon túlmenően a szolnoki kiállítás-sorozat koncepciójának kidolgozói tematikai megkötéseket is felsorakoztattak: „Ember és természet, ember és család, ember és munka - leginkább azok a témakörök, amelyek a szolnoki művésztelep legerősebb szellemi hagyományaihoz tartoznak ugyanúgy, mint az ábrázolási módszer realizmusa... A pályázat kiírásának hármas gondolata nem más, mint az embert magát, környezetét, érzelmi és gondolatvilágát középpontba állító művészet alapja. Amely felölelhet mindent, ami jelen világunkban egy humánus indítógondolata lehet, az intim, belső vonatkozásoktól a világűrutazásig, a látott valóságtól a képzelet teremtette mezőkig, az ember hétköznapjainak csendes örömeitől földünk sorsáért rettegő forradalmas gondolatokig. A beküldött képekkel szemben a kvalitáson túl támasztott elvi igényt ez az elkötelezettség, a szocialista humanizmus konkrétan vagy asszociatív gondolati körével kapcsolódó tartalmi jelentése szabta meg. " - írta az első triennálé katalógusának bevezetőjében dr. Egri Mária művészettörténész. Ezen „központi elvárások" indítékain túlmenően természetesen nem elhanyagolható a hely, a régió azon szempontja sem, amelynek legfontosabb mozgatórugója az országos jelentőségű, országos visszhangot keltő kulturális-művészeti program megrendezése, s ezáltal a mintegy egyenrangú félként való bekapcsolódás az országos kulturális-művészeti vérkeringésbe. Ily módon a helyi művészek kiváló kortársaikkal együtt, az „élcsapattal" azonos rangú szereplőkként mutatkozhatnak be, s egyúttal a közönség is garantáltan színvonalas, átfogó, országos kitekintésű kollekciók művészeti élményeiben részesülhet. Ezek a szempontok - időközben magától értetődően tompultak, majd szertefoszlottak az ideológiai sallangok. A triennálék számos művészt kötöttek Szolnokhoz az évtizedek alatt, akik később önálló kiállításaikkal is visszatértek a városba, gazdagítva ezzel művészeti életünket, illetve az esetenként megvásárolt és ajándékozott műtárgyakkal kortárs képzőművészeti gyűjteményünket is. Többek között olyan alkotókat sorolhatunk fel a teljesség min22. Boldizsár István: Tavaszi kert 94
