Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Zsolnay László: A képzőművészeti gyűjtemény

5. Mednyánszky László: Csavargó Deák-Ébner Lajosé az érdem, hogy felkeltette az érdeklődést Bihari Sándorban Szolnok iránt. 1885-ben járt először a városban, amit rögtön meg is szeretett, s nemcsak nyáron, hanem télen is itt maradt. Képein korának és társadalmának nagyszerű korrajzai elevenedtek meg, nyugodt tárgyilagossága, fölényes kritikája tette oly lenyűgözővé azokat. Utolsó munkái a magyar plein-air festészet gyöngyszemei. 1906-ban bekövetkezett halála komoly veszteséget jelentett mind a magyar művészet, mind a szolnokiak számára. A kor festőóriása, Mednyánszky László magyarországi kóborlásai során többször megfordult Szolnokon, s bár egyéniségéből adódóan nem szándékozott letelepedni egy leendő Szolnoki Művésztelepen, mégis pártolta s aláírásával támogatta annak létrejöttét. A XIX. század '80-as éveitől kezdve a magyar képzőművészet sok kiváló egyénisége kereste és találta meg a témát Szolnok és Szolnok környékének festőiségében. A század végére már a Szolnoki Művésztelep létesítésének gondolata a megvalósuláshoz közeledett. Ebben a táj adottságain, az itt dolgozó művészek kívánságán kívül más tényezők is szerepet játszottak. 1876-ban Szolnok visszanyerte megyeszékhely funkcióját, erőteljes fejlődésnek indult. A közlekedés rohamos fejlődése, a vasútvonalak kiépítése, az ipar megjelenése miatt a XIX. század festői kisvárosából az Alföld egyik leggyorsabban növekvő városa lett a századfordulóra. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 1899. október 14-én a következőket írja: „ ...több magyar művész memorandumot nyújtott be a vallás- és közoktatási miniszterhez, amelyben a miniszter támogatását kérték az általuk tervezett művészkoloniák létesítéséhez. A kérvényező művészek maguk részéről az első kolóniának Szolnokot jelölték meg. Wlassich Gyula erre fölszólította a művészeket, hogy tervüket részletesenfejtsék ki és nevezzék meg képviselőjüket, akivel ő tárgyalásokba bocsájtkozik. " A művészek tervezetüket elkészítették és 1899. október 13-án a minisztériumhoz benyújtották. A szolnoki telep alapítását támogató művészek: Mednyánszky László, Bihari Sándor, Olgyay Ferenc, Mihalik Dániel, Szlányi Lajos, Hegedűs László, Boruth Andor, Katona Nándor, Pongrácz Károly, Vaszary János, Kernstok Károly, Fényes Adolf. A minisztériumhoz eljuttatott beadvány kedvező fogadtatása felgyorsítja az évtizedek óta dédelgetett tervet. 1901. április 28-án Szolnokon megalakul a Művészeti Egyesület, amely arra hivatott, hogy megépíttesse a műtermi házakat és irányítsa a művésztelep életét. Az alapszabályban megfogalmazott elve, az egyesület célja ma is időszerű: „Általában a képzőművészetnek és a művészeti iparnak felkarolásával a közízlést fejleszteni s a nemzeti közműveltségbe a müérzéket és műízlést bevinni. " Másik kiemelt célja egy állandó képzőművészeti kiállítás létrehozása volt, melynek anyagát a művészek a következő évtizedekben önszántukból ajánlották fel 84