Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Benedek Csaba - Gecse Annabella: A néprajzi gyűjtemény alakulása

ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSAINK 1. Mesterségek művészete, 2. Népélet a Közép-Tisza vidéken A Damjanich János Múzeum állandó néprajzi kiállítása két részből tevődik össze, melyek 1997-ben nyíltak. Az első a paraszti kultúrában jelentős helyet foglaló, különböző használati tárgyakat készítő mesterségeket mutatja be, míg a második a Közép-Tisza vidék életéből ragadja ki a legfontosabb s legjellemzőbb pillanatokat. 1. A paraszti háztartásokban már igen korán - a XVII-XVIII. században megjelentek a különböző kézművesek illetve céhek által készített használati tárgyak. A mesteremberek nem kizárólag a nemesek környezetét elégítették ki, nemcsak a szabadalmas területek lakosságát látták el edényekkel, viselettel, hanem a nép igényeit is figyelembe vették, s nekik is készítettek használati tárgyakat. Esetükben csak akkor kerül befogadásra egy-egy új motívum, tárgy, ha a paraszti ízlésvilággal találkozik. Kiváló példát szolgáltat erre is, arra is a kiállított mezőtúri fazekasműhely és a mezőtúri kerámia stílusának változása mellett a szecesszióba hajló Badar Balázs-kerámiák balkáni formája és motívumai (ez utóbbiból sosem lettek népi edények). A fazekasmesterség mellett a szűcsipar emlékanyaga is megtekinthető Kunszentmártonból és Mezőtúrról, illetve egy polgárokat kiszolgáló varrónő műhelyének berendezése Szolnokról. A terem közepén a megye tájegységeinek különböző viseletei láthatók. 2. A népélet bemutatása a halászélettel és pásztorkodással kezdődik. Itt nem kizárólag a használati eszközöket vehetjük szemügyre, a különböző halászszerszámokat, a pásztorkodás kellékeit, hanem a lakhelyüket, a pásztor kontyos kunyhóját és a halászkunyhót is. Az életmódba oly módon nyerünk betekintést, mintha a halász csak egy kis időre ment volna ki a folyóra - száz évvel ezelőtt. Továbbhaladva egy szőlőkunyhóban nézhetünk széjjel, ahol jó néhány, ma már egyáltalán nem használt, szőlőműveléssel kapcsolatos tárgyat figyelhetünk meg. A kiállítás utolsó része egy parasztház legjellegzetesebb egységeit mutatja be a kamrától indulva, a konyhán át a szobákig (két eltérő, de jellegzetes szobabelsővel, a Kunságból és a Jászságból), végül képzeletbeli parasztportánkat a fészer zárja. A MEGYEBELI ÉS MEGYÉN KÍVÜLI TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK ÁTTEKINTÉSE A múzeum néprajzi munkaközösségének munkamódszerére mindig jellemző volt az, hogy valamely kollektív vállalkozás részeseiként képezték tovább magukat, s tekintették át az egész megyét. Pócs Éva indította el a népi gyógyászati adatgyűjtést, amelynek eredménye népi gyógyászati archívum lett. A néprajzi alapfeltárásnak is tekinthető atlasz munkálatai mellett fontos irányt képviseltek a monografikus kutatások. Szintén Pócs Éva munkája az első megyebeli néphit-monográfia, a Zagyvarékas néphite. Ebbe a monografikus sorba illeszkedik a jászdózsai kutatás is. A monografikus igény 1969-től valamennyi tudományszak szempontjából intenzív terepmunkát tett szükségessé, végül komplex feltárást eredményezett. A 72