Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)
Szabó István: A történetkutatás, a történeti gyűjtemény évtizedei
23. Damjanich Jánosné piperés ládája, 1846 KONTSEK-HAGYATEK A Kontsek-hagyaték - mint a Közoktatásügyi Minisztérium által 1952-ben védetté nyilvánított iparművészeti magángyűjtemény - 1973-ban került a területileg illetékes megyei gyűjtőkörű Damjanich Múzeum tulajdonába utolsó őrzési helyéről, Nagyrévről. Az eredeti tulajdonos, az 1892-es születésű jogi, később zenei, majd teológiai tanulmányokat folytató Kontsek Károly eredetileg családja örökségét hozta Pozsonyból missziós lelkészi működési helyére. A főleg csehországi gyárakban készült értékes üveg és porcelán készleteket, egyedi tárgyakat később tudatos gyűjtés útján gazdagította, s helyezte el a múzeumba történő beszállításáig lakásán stílbútorai között, üvegezett vitrinekben, közönség számára is megtekinthetően. Válogatott darabjai jelenlegi állandó történeti kiállításunkon a századelő polgári lakáskultúráját bemutató enteriőrjeiben és vitrinjeiben tekinthetők meg. Egy részének illusztrált katalógusszerű ismertetése a kiállítás vezetőjének Gulyás Katalin: Polgári lakás-polgári életmód a századfordulón című tanulmányának kiegészítő anyagaként is megismerhető. TÓTH KATALIN HAGYATÉKA Az 1820-ban épült, Kunszentmárton Szabadság u. 9. sz. alatti ház, két idős Tóth leány szociális otthonba kerülésével lebontás előtti állapotában felmért, lerajzolt, lefényképezett, tárgy- és iratanyagával begyűjtött anyaga bekerült a Damjanich Múzeumba. A nyilvántartott, adatolt darabokat az Egy földmunkás család hagyatéka című kiállítással, illetve a hozzá kapcsolódó tanulmánykötetben publikáltuk. Itt használtuk először azt a rajzokkal illusztrált tárgykatalógust, amelyet a későbbiek során a gyűjteményes egységeinket bemutató kiállításainkon is alkalmaztunk (Faragó szabóműhely, állandó kiállítás katalógusa). CSEKEY-FÉLE ÉSZT KÖNYVANYAG A testvérvárosi kapcsolatok révén megszerzett észt grafikai, plakát-, fotó-, illetve iparművészeti anyag szempontjából jelentős volt az 1975-ben, vásárlás útján megszerzett Csekey-hagyaték, amely egészen a két világháború közti időszakig terjesztette ki időben a vizsgálódás lehetőségeit. A szolnoki születésű Csekey István 1923-29 között a Tartui egyetem közigazgatási jog professzora volt, s így észt vonatkozású könyvanyaga, valamint észt városokat ábrázoló metszetei, üvegnegatívjai, néhány kisebb személyes tárgya kitűnően egészítette ki a II. világháború utáni Észtországra vonatkozó gyűjteményi anyagunkat. A legjelentősebb gyűjteményi darabok a múzeum észt tárgyú kiadványaiban, katalógusaiban kaptak publicitást. 24. Ezüsttárgyak Damjanich Jánosné úti piperés ládájából ^
