Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Szabó István: A történetkutatás, a történeti gyűjtemény évtizedei

kívül minden szakot egy személyben látott el egy muzeológus - így a legtöbb kiállítás, egy témát felölelő kötet, több munkatárs nevéhez kapcsolódott. Összefüggésben azzal a ténnyel, hogy az „új és- legújabbkoros történész" számára egyetlen út, az életmódkutatás maradt, a legtöbb jelentős kiállítás több időszak, élettér átfogásával, az életmód, környezet bemutatásával, több szakág együttes munkájával készült. {Gyermekkor, Szertartás és társadalom, s a szolnoki muzeológusok által a kunszentmártoni Helytörténeti Gyűjtemény épületében megrendezett sorozat.) De így jött létre többek között a nagysikerű Plein-air festészet a magyar művészetben című képzőművészeti kiállítás is, ahol a festmények mellett korabeli bútorokkal, tárgyakkal, eszközökkel került bemutatásra a századforduló tájéki Szolnok. Az életmódkutatás országosan is első nagy összefoglaló eredménye a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a kunszentmártoni Tóth család több generációt átfogó anyagának gyűjtése, feldolgozása és kiállításon, illetve két kötetben történt bemutatása volt. Tóth Katalin több generációt kiszolgáló, kunszentmártoni házának „in situ" rögzítése, a ház és a melléképületek berendezésének, tárgyi és dokumentumanyagának fotózása, rajzolása, feltérképezése, a tulajdonossal folytatott meghatározó-interjúk, a család történetére, életmódjára utaló visszaemlékezések az anyag múzeumba szállítása, feldolgozása, nyilvántartásba vétele majd az ebből felépített, Egy földmunkás család hagyatéka címmel megrendezett kiállítás, annak vezetője és az anyag feltárásának, begyűjtésének, feldolgozásának módszertani ismertetése komplex munkájára Szabó István a kulturális minisztérium nívódíját nyerte el. A Damjanich Múzeum történeti osztálya 1984-ben Bagi Gáborral, 1985-től Gulyás Katalinnal, majd 2000-től Berta Ferenc gyűjteménykezelővel egészült ki. A munkatársak által kutatott, illetve feldolgozott témák egyrészt szorosan kapcsolódnak Szolnok város, illetve Jász-Nagykun-Szolnok megye történetének feltárásához, másrészt kinek-kinek a saját maga választotta, privilegizált kutatási területét jelzik, így a nyolcvanas-kilencvenes években már osztállyá nőtt történeti részleg története az egymást követő munkatársak egyéni kutatási területével gazdagodott. Szabó István megyére vonatkozó kutatásainak fő területei: Jász-NagykunSzolnok megye török hódoltság utáni újratelepülése; kismesterségek kutatása céhes és ipartestületi korszakukban; civil szervezetek; egyesületek, társadalmi és művelődési körök, ipartestületek, sportegyesületek, egészségügyi és segélyező szervezetek (A szabadművelődés megyei története, Legeltetési társulatok, Szolnoki Művészeti Egyesület); Szolnok városiasodása a megyeszékhellyé alakulásának időszakától. Múzeumi munkájának jelentős részét a hatvanas évek végétől Szolnok-Tallinn testvérvárosi kapcsolatai körvonalazták. Az akkor politikailag is preferált téma számos kiállítást, kiadványt, katalógust, könyvet eredményezett, amelynek létrejöttében az észt fővárossal fennálló közvetlen kapcsolat zöld utat nyitott. Elsőként az ország testvérvárosai között 1972-ben a Damjanich Múzeumban megnyílt és közel tíz esztendeig állt az észt kultúrtörténetet bemutató állandó kiál9. Részlet a szolnoki Isteni Gondviselés patika méregszekrényének ajtajáról 10. A „Hol élünk?" kiállítás részlete Szolnok-Scheftsik-telepi lakóház szobája 59