Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Csányi Marietta: A régészeti gyűjtemény

termékenységi szobrocskák, a magunk közt „Anasztáziának" nevezett szajoli idol vagy a Szolnok-Szandán (1976-1978) előkerült tekintélyes méretű stilizált bikaszobrok nélkül ma már elképzelhetetlen minden régészeti kiállítás megyénkben. Raczky Pál a kutatómunka mellett nagy gondot fordított a régészetet szolgáló infrastruktúra megteremtésére, a szakkönyvtár „naprakész" fejlesztésére, a restaurátorműhely, a fotóműhely kialakítására, főállású fotós alkalmazásával. A próbafelvételek elbírálása után 1979-ben az ő javaslatára került Kozma Károly a múzeumba fotósnak. Kozma Károly a fotólaborban nélkülözhetetlen segítőtársra talált a nyugalmazott fényképész-optikus Venczel Józsefben, a valamennyiünk által szeretett és tisztelt, halkszavú, kedves és megbízható Venczel bácsiban, aki 88 éves korában bekövetkezett haláláig dolgozott a múzeumban. Az 1977-ben a múzeumba lépő Madaras László Öcsöd-Rédai kerti kelta temetőrészlet leletmentő ásatásával kezdte régészeti pályafutását, egyszersmind különleges darabokkal gazdagította gyűjteményünket. A míves, ún. dudoros bronz lábperecek, fibulák, az egyik sírban talált különleges díszítésű urna kiállításaink gyakran szereplő tárgyai. Egészen 1975 januárjában történt lebontásáig, ez időszakban végig áll még a Csalog Zsolt-féle állandó kiállítás. Az újonnan előkerült tárgyakból azután csak egyegy időszaki kiállítás megrendezésére kerül sor a gyarapodások miatt egyre szűkösebbé váló múzeumépületben. TERVÁSATÁSOK - NAGY LELETMENTÉSEK (1980-1997) Régészeti kutatásainknak egyre növekvő folyamában ez az alig több mint másfél évtized - s ez nem a visszaemlékezés nosztalgiája - a megyében folyó régészeti kutatások aranykora. A tervásatások és a leletmentések valamint a terepmunka és a múzeumi feldolgozó munka kiegyensúlyozott aránya miatt nemcsak a gyűjtemény gyarapodása, hanem a tudományos eredmények tekintetében is. A nagy tervásatásokat ezidőben egy-egy régész vagy régész párosok vezetik, munkaközösségek alakulnak, a helyiek mellett a Szolnokról elköltözött, de a megyébe vissza-visszajáró régészek szervezésében. Az itt maradt régiek mellé új, fiatal kutatók sorakoznak fel, s a gyűjtemény az ő érdeklődésüknek megfelelően újabb és újabb korszakok emlékanyagával egészül ki. így a tiszaföldvár-újtemetői korai rézkori leletekkel (Siklódi Csilla), a törökszentmiklósi vár török kerámiájával, a tiszainokai templom maradványaival (Kovács Gyöngyi), Kengyel környékének gepida telepjelenségeivel (Cseh János), a Jászság mezolitikumával (Kertész Róbert). Csak jelzésszerűen is hosszú felsorolni. 25. Középső bronzkor végi (Kr. e. XV. sz.) talpas díszedény TúrkeveTerehalomról (agyag) 26. Bizánci keresztek a jászdózsai jász temetőből (bronz) 49