Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)
Tálas László: Közel két évtized a múzeum életéből
22. 1992-ben Ezüst György festőművész kiállítását Faludy György Kossuth-díjas költő nyitotta meg. (A képen középen Faludy György, Ezüst György, Tálas 23. Fazekas Magdolna festőművész gyűjteményes kiállításának megnyitása 1993-ban (A képen Fazekas Magdolna, Tálas László) 24. 1994-ben a Galériában egy kortárs képzőművészeti magángyűjteményt - a Körmendi-Csák-gyűjteményt - mutattuk be. Ezt megelőzően a gyűjteményi anyagot Svájcban láthatta a közönség. (A képen balról jobbra: Csák Máté tulajdonos, Donáth László országgyűlési képviselő, Tálas László, valamint Körmendi Anna tulajdonos) 25. Konfár Gyula Munkácsy-díjas festőművész gyűjteményes kiállítását Szakonyi Károly író nyitotta meg A zsinagógát egykor díszes kovácsoltvas kerítés vette körül, melyből a háború alig hagyott épen néhány elemet. (Az épen maradt elemeket ma a Művésztelep kerítésének egy-egy részletében találhatjuk meg.) Az 1972-ben felújított épületet a múzeum üzemeltetésre megkapta. A felújítás műemlékileg jól sikerült, az építés kivitelezése azonban sok kívánnivalót hagyott maga után. A beázások miatt az épület belső tere tíz év múlva már olyan állapotba került, hogy kiállítást csak úgy lehetett rendezni, ha a leomlott belső falrészeket sárga vászonnal eltakartuk. Az épület fűtetlen és fűthetetlen volt. Egy-egy kiállítás téli megnyitóján a nagykabát is kevésnek bizonyult. 1982 augusztusában a kiállítás lebontása után - az Alföldi Fazekas Triennálé volt ez a kiállítás - ismét építők vették birtokba az épületet. A rekonstrukció teljes tető- és kupolaborításcserével kezdődött, az épület külső és belső eredeti állapotának megfelelő helyreállításával folytatódott. A szűkös pénzügyi lehetőségek miatt a felújítás lassan haladt, 1984 tavaszára fejeződött be. A rekonstrukció második ütemében sikerült azonban a fűtést is megoldani. Az épület nagy belmagassága elnyelte a felszálló meleg levegőt, éppen ezért szükséges volt a hagyományos fűtési eljárás mellett új megoldást - padlófűtést alkalmazni. Sajnos emiatt azonban az eredeti padlóburkolatot ki kellett cserélni. A burkolatcsere esztétikailag jól sikerült, nem zavarta meg az új burkolat a belső hangulatot, a padlófűtés pedig kitűnően bevált. A külső és belső rekonstrukció után, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Szolnoki Galéria az Alföld legszebb kiállítócsarnoka, csodálatos belső architektúrájával, áttekinthetőségével, hangulatával. Ironikusan jegyezte meg az egyik kiállító művész: „...ebben a csodálatos térben még a gyenge alkotások is széppé válnak. " Az épület felújításának történetéhez tartozik egy olyan elképzelés is, mely szerencsére nem valósult meg. Lehotka Gábor orgonaművész orgonaestet tartott Szolnokon. Miután meglátta a felújított Galériát, a város és a megye vezetőinek előállt azzal az ötlettel, hogy orgonát kellene beépíteni ebbe a csodálatos épületbe. Ötlete termékeny talajra hullott, és elindult a megvalósulás felé. Hamarosan megjelent a drezdai orgonaépítő cég egyik építésze, Jehnlich úr, aki mért, rajzolt és tervét ismertette: le kell bontani a tóraszekrényt, és a 40 regiszteres orgonát oda kell elhelyezni. Elkészíti a látványtervet - el is készült! -, majd megrendelésünk alapján elkezdődhet a bontás és építés. Nos, itt állt meg az ötlet! A Megyei Tanács engem bízott meg, hogy a cég által kért adatokat készítsem el és továbbítsam. Nem készítettem el, nem továbbítottam - első perctől elleneztem, hisz néhány orgonahangversenyt a Belvárosi Nagytemplomban is meg lehet tartani, védekeztem. Azért néhányszor megkaptam, hogy szabotálom az orgonaépítést. E kis történet a rekonstrukció hiteles történetébe tartozik, és extremitása miatt kívánkozott ide. A Galéria a felújítás után is kiállítócsarnok maradt, azzal együtt, hogy néhány kórus- és zenei rendezvénynek mindig helyet biztosított. 30
